Az inzulin-rezisztencia dióhéjban.

Éppen csak csipegetsz, mégis hízol? Két óránként eléhezel? Rojtosra edzed magad, mégsem fogysz? Fertilitási problémáid vannak? Akkor jó eséllyel inzulinrezisztenciád van. Kicsit tudományosabban:

Az inzulinra minden egyes sejtünknek van hallása, de a hormon leghangosabban három szervünkhöz beszél. Az izom, zsír, és máj sejteiben az inzulin: ajtót nyit a glükóznak. Az inzulin a májban felfüggeszti a cukorgyártást, a zsírban pedig annak lebomlását. Amennyiben a felsoroltak bármelyike nem működik: inzulin-rezisztenciáról beszélhetünk. 

Az inzulin: a raktározás karmestere.

Az inzulin sokkal több, mint vércukor-szabályozó hormon: az építkező, anabolikus anyagcsere főszereplője. Azon dolgozik, hogy minden (aktuálisan felesleges) kalória bekerüljön a neki alkalmas kamrába. Ez mindaddig nagyon hasznos, és jól működik, amíg elegendő hely van a megfelelő polcon. A tartós bőség azonban egyre súlyosabb problémákat okoz, melyek megértéséhez tudni kell, hogy mit hová raktározunk.

Minden étkezés inzulin-választ provokál. Legnagyobb inzulin-hullám az egyszerű cukorfélék (mono- és diszacharidok), gyoran felszívódó keményítők után érkezik. A szénhidrátok mellett a fehérje kisebb, a zsír fogyasztása pedig még kisebb inzulin-választ eredményez (ábra). Ételeink természetesen vegyesen tartalmazzák ezen összetevőket, és minden falásnyi étkezést inzulin-hullám követ. A feldolgozott, finomított (gyorsan felszívódó) szénhidrátokban bővelkedő étrend masszív inzulin-válaszokat produkál, ami csak 3-5 órával az étkezés után tud (nagyjából) lecsengeni.^® 

Egészséges esetben hormontermelő mirigyeink rövid, löketszerű impulzusokkal "beszélgetnek". A túlzott igénybevétel azonban megzavarja ezt a kommunikációt. A hasnyálmirigy működési zavarának egyik első jele a korai, löketszerű inzulin-válasz elmaradása. A mértéktelen inzulin-igény miatt ugyanis a béta-sejtekben kifogynak azok a konyhakész inzulint tartalmazó zsákocskák (vesiculumok), melyek a gyors, pulzatilis inzulinválasz produkálására képesek. A normális inzulinválaszok helyett IR esetén lassú, elnyújtott hormonhullámok jelentkeznek, melyek lecsengése is lassabb.

Az ellenállás forrása: a bőség.

Minden élőlény úgy őrzi a dinamikus egyensúlyát (homeosztázis), hogy kiiktatja, leszabályozza azt, amiből túl sokat kap. A túl sok kalória bőséges inzulinválaszt provokál, ezért a kalóriafelesleg által kiváltott ellenállás (rezisztencia) az inzulin ellen irányul. Besokallt sejtjeink különféle úton (lásd alább) elérik, hogy a hormon kevésbé tudja kifejteni hatásait. Az inzulin-rezisztenciához hasonlóan természetes ellenállást provokál minden, melyből felesleg támad. (Az elhízás során felszapodoró zsírból pl. leptin árad ki, mely leptin-rezisztenciát alakít.)

Mennyi energiafelesleg okoz anyagcsere-zavart? Nos, ez relatív. Az érkező fölös kalóriák csak akkor okoznak bajt, ha már telített a nekik alkalmas raktár. A gyorsan felszívódó, finomított cukorfélék gyorsan okoznak IR-t, mert a nekik alkalmas (glikogén-)raktár gyorsan megtelik. Ezt követően viszont már minden gramm cukor kezelhetetlen felesleget jelenthet.

(Példaként: normál vércukor esetén kb. 5g glükóz kering a vérben. Egyetlen zsemle elfogyasztása ötszörös mennyiségű (25g) cukor-terhelést jelent, amit sürgősen el kell tüntetni a vérből. Hová pakolható ez a felesleg, ha a legfőbb raktár (izomzat) nem képes felvenni? A máj lesz kénytelen eltüntetni: zsírt készít belőle. Így lesz egy csekély kalóriatartalmú reggeliből relatív bőség, és tovább hízás...)

Érthető, hogy tartós felesleg zavart okoz a raktározásban, és elhízást okoz. De hogyan lehet inzulinrezisztens egy sovány beteg? Például úgy, hogy a relatíve kevés kalória stressz mellett érkezik. Stressz esetén anyagcserénk a tápanyagok, energiatartalékok  felszabadításán dolgozik (katabolizmus) a túlélés érdekében. A stressz durván akadályozza az inzulin-hatást, a építkező-raktározó (anabolikus) anyagcserét, ezért stressz-hatás mellett a legkisebb étkezés is relatív felesleget jelenthet.^® Ezért krónikus stressz mellett nem meglepő egy sovány policisztás nőbetegben mérhető IR.^® Szintén a stressz-hormonok miatt okozhat IR-t az alváshiány, és a felborult bioritmus. Végül, de nem utolsó sorban manapság a krónikus stressznek gyakori formája: a túledzés! (Amikor heti 5 kardio tréning, kalóriamegvonás mellett leáll a fogyás, akkor rendszerint IR akadályozza a zsírégetést.)

Ismételném: a betegítő bőség fogalma relatív. Az anyagcsere-kisikláshoz elegendő, ha az elfogyasztott kalória rosszul raktároható (és gyorsan érkező) cukor, vagy éppen rosszkor érkezik, ezért relatíve több, mint amit aktuálisan kezelni (biztonságosan eltárolni) képes anyagcserénk.

IR és elhízás.

A régi dogma szerint az elhízás okozza az inzulin-rezisztenciát. Mint látjuk, éppen fordított a helyzet: a krónikus kalória-többlet okoz raktározási zavarokat, inzulin-rezisztenciát az izomban, fokozódó inzulin-terhelést, majd az IR továbbterjedését.^®  Az emelkedő inzulin-szint mellett lehetetlenné válik a zsírégetés (pusztulnak a mitokondriumok), és állandósul a zsírgyártást. A szaporodó zsírok nagyrészét éveken keresztül képesek elnyelni a zsírpárnák, hiszen éppen ez lenne a dolguk. Ameddig a bőr alatti zsír képes eltüntetni a felesleges kalóriákat, addig az IR szépen lassan fokozódik, de a túlsúly egy határig megvéd a súlyosabb metabolikus zavartól. Az IR akkor fordul cukorbetegségbe, mikor már maga a zsírszövet is inzulinrezisztenssé válik. (Lásd ott.)

Cukor-függőség, és reaktív hypoglikémia.

Az IR komplex anyagcsere-zavar, mely a klinikai gyakorlatban szénhidrát-intoleranciát jelent (Glükóz-terheléssel igazoljuk, és CH-megvonással gyógyítjuk.) Paradox módon az IR ugyanakkor cukorfüggéssel társul, mert az emelkedett inzulin-szint megakadályozza a zsírégetést (béta-oxidáció), ezért IR esetén dominálóan cukorégetésből nyerhetünk energiát. A magas inzulin-szint ráadásul kiszámámíthatatlan vércukor-esést okozhat, jellegzetesen az étkezés után 2-3 órával. Sok beteg (ilyesztő fenyegetésként) megéli a reaktív hypoglikémiát, retteg a vércukor-eséstől, és rendszeres pótlással tartja fenn a betegítő ördögi kört. Cukor-függőséget alakít.

A gyakori étkezés, nassolás megelőzi a vércukor-eséseket, azonban tovább rontja a metabolikus zavart, mely végül pusztító szövődményekig vezet. A reaktív hypoglikémia paradoxona éppen úgy oldható fel, ha szembe megyünk vele: az étkezések ritkításával gyógyul! (Lásd ott.) 

Az inzulin-rezisztencia diagnózisa. (OGTT, HOMA-IR)

Az étkezésre adott kórosan magas inzulin-válasz, valamint a tartósan emelkedett vérszint (hyperinzulinémia) azt jelzi, hogy az izom már teltházat jelentett, a gördülékeny raktározás akadozik. Ez az IR első mérhető jele, ezt kell keresnünk! A fokozott inzulin-termelés éveken keresztül képes normálisra visszaszorítani a vércukorszintet, ezért önmagában a vércukor követése akár évtizedekkel késleteti a probléma felismerését! 

Korábban mutatja a bajt az éhomi inzulin emelkedése. Az egyszerű laborvizsgálatból kiszámítható az inzulin, és a vércukor valamelyikének emelkedése, melyből egy kórjelző index számítható (HOMA-IR).

Számítási képlete: HOMA-IR = éhomi glükóz (mmol/L) x éhomi inzulin (μU/L) / 22,5
A HOMA-IR értékelése: 

• 1-2,5: normál
• 3< inzulin rezisztencia valószínűsíthető
• 4< inzulin rezisztencia szinte bizonyos

Az éhomi inzulin mérésénél is koraibb diagnózist biztosít, ha a cukorterhelésre adott inzulin-választ mérjük. A standard tesztétkezésre (75g glükóz) adott vércukor-választ (Orális Glükóz Tolerancia Teszt, OGTT) évtizedek óta használják a cukorbetegség korai diagnózisára. (ábra: bal oldal). A cukor elfogyasztását követően (legalább) 2 óráig, fél óránként mérik a vércukor változását. A kóros terhelési cukorprofil (impaired glucose tolerance, IGT) a diabétesz előszobáját jelenti, és évekkel megelőzi az éhomi vércukor megemelkedését (impaired fasting glucose, IFG).

Az IFG a cukorbetegség előszobája, az IGT kicsit korábban kimutatható. 

Ami sajnos kevésbé közismert: az inzulin-rezisztencia akár már egy évtizeddel korábban is kimutatható, ha a glükóz terhelésre adott inzulin-választ is mérjük (ábra jobb oldal)! Az inzulin-mérésekkel kiegészített OGTT első propagálója (Joseph R. Kraft) 14 ezer (!) teszt eredménye alapján állította, hogy a kóros inzulin-minta sok évvel megelőzi a vércukor emelkedését, a cukorbetegség kialakulását! A cukor-terhelésre egészséges emberben gyors inzulin-válasz következik, mely gyorsan lecseng. IR esetén lassan emelkedik az inzulin, az egekig felszökik, majd órákig magasban marad. Esetleg órákon keresztül emelkedő tendenciát mutat. A Kraft-tesztet ma is méltatlanul hanyagolja az orvosi gyakorlat, pedig korai diagnózist biztosít, és rendkívül informatív. A kóros inzulin-válasz nemcsak az IR legkoraibb  diagnózisát segíti,^®  de a görbe mintázata még azt is jól előjelzi, hogy kit fenyeget leginkább az IR-ből cukorbetegség kialakulása.^® 

Fentebb, az élettani folyamatábrán zöld nyilakkal jeleztem az inzulinrezisztencia néhány jellegzetes következményét. Közülük is kiemelendő két jellegzetes laboreltérés: a szérum tridlicerid-szintje emelkedik, a HDL-koleszterin pedig csökken. (Erről bővebben a metabolikus szindrómánál beszélek.) Ezek annyira érzékenyen jelzik az IR jelenlétét, hogy a triglicerid/HDL arány vizsgálata kitűnően használható annak fapados vizsgálatára, előszűrésére. A triglicerid normálértéke: 0,5–1,7 mmol/l (de inkább 1 mmol/l alatt szeretném látni). A HDL-koleszterin normálértékei: 1,0 mmol/l felett (férfiak); 1,3 mmol/l felett (nők). 1-nél nagyobb triglicerid/HDL arány esetén erősen felmerül az IR, ezért annak további tisztázása szükséges. (HOMA-IR, Kraft-teszt).

IR, metabolikus szindróma, és cukorbetegség.

Az IR legfőbb forrása mozgásszegény életmód, és a hozzá csatlakozó folyamatos kalória-bőség, helytelen táplálkozás. A "gyors" szénhidrátokkal együtt érkező zsírok, a gyakori étkezés együttes következménye az a hormonzavar, mely megakadályozza a hatékony zsírégetést, és befagyasztja a zsírraktározást. A nyugati étrendben speciális, dózis-függő méregnek tekinthető a fruktóz (gyümölcscukor), mely ott lapul a répacukorban, és számtalan élelmiszeripari késztermékben. (HFCS, fruktóz-szirup) A fruktóz közvetlenül a májba kerül, és gyorsan, hatékonyan, közvetlenül alakít zsírmájat, inzulin-rezisztenciát (lásd fenti ábra: fehér nyíl).

Fentieken túl, az energiafelhasználás és raktározás egyensúlyának felborulásához számos további tényező hozzájárulhat. (Alvásdeficit, felborult bioritmus, kevés természetes napfény, D-vitamin hiány, minőségi éhezés, kevés omega-3 fogyasztás, sok omega-6, dohányzás, genetikai variánsok.) Akárhogyan is fejlődjön a hyperinzulinémia - inzulinrezisztencia ördögi köre (ábra piros nyíl), az önfenntartó anyagcsere-zavar idővel a teljes szervezet működését megzavarja.  A változatos klinikai jelek egy jellegzetes csoportját metabolikus szindróma néven régóta ismerjük (ábra zöld nyilak), de csak az utóbbi évtizedben értettük meg annak forrását: a krónikus inzulin-túlterhelést.^® Ha sokáig fennmarad az IR, akkor számtalan krónikus betegségünk fejlődésében kulcsszerepet játszik. Ilyen az Alzheimer-kór, érelmeszesedés, 2. típusú diabétesz, rákbetegség^®, fertilitási zavarok (policisztás ovárium, PCOS), erekciós zavar. A krónikus metabolikus zavar jelentőségét nehéz túlbecsülni.

Az inzulin-rezisztencia gyógyítása.

Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy anyagcsere-zavarát még a komolyabb szövődmények előtt felismerték, annak nincs nehéz dolga. Az idejekorán felismert inzulinrezisztencia gyorsan, és különösebb nehézség nélkül rendezhető. Akinek néhány hónap alatt sem sikerül megoldani ezt a könnyen kezelhető problémát, az rossz tanácsot kapott (esetleg nem tartja azokat.) Ezért is elszomorító, hogy hazánkban ma 22.000 érintett csüng egy Facebook-csoporton, mely teljes életet hirdet inzulin-rezisztenciával. Nos, talán okosabb olyan csoportot keresni, ahol általában megszabadulnak ettől az alattomos anyagcserezavartól. A csatlakozó ismertetőben bemutatom, hogyan szokták csinálni. Lásd: az inzulin-érzékenység helyreállítása.