Kevés olyan műtét van, mely a beteg életét olyannyira kifordítaná sarkaiból, mint egy hasfali zacskóval végződő. Nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a beteg tájékozottságát a tervezett műtétet megelőzően. A bélműtétek előtt az egyik legfontosabb kérdés, hogy várhatóan szükséges lesz-e a vendégnyílás gondolatával megbarátkozni. Ilyen szempontból a bélműtétek három típusba sorolhatók:

1. Vendégnyílásra csak szövődmény, vagy műtéti meglepetés esetén lehet szükség.
2. A beavatkozás elvégezhető sztóma nélkül, de annak készítése fokozza a beteg gyógyulásának biztonságát.
3. A betegség jellege miatt sztóma elkerülhetetlen.

Az első esetben a betegnek a tényt szükséges ismernie: minden műtétnek lehetnek szövődményei, a vastagbélműtétek pedig a rázósabbak közé tartoznak. A második esetben alapvonalakban fontos megismerni a szóba jöhető műtéti megoldásokat, azok előnyeit, hátrányait és kockázatait. Optimális esetben a sebész opciókat kínál, a tájékozott beteg pedig lehetőségek, esélyek közül választ. Harmadik esetben a műtétre készülés elengedhetetlen része kellene legyen a felkészülés a zacskó viselésére. Az a sokk, ami a zacskóval ébredő beteget érheti, jelentősen csökkenthető ha felkészült, ha tudja mivel kell szembenéznie. A végbélrák, vagy a gyulladásos bélbetegség súlyos formái a betegek egész további életére kihatnak. Egy tervezett sztómaképző műtét előtt célszerű előre felkészülni, átbeszélni annak következményeit. (Nehezebb kezelni az imeretlentől való szorongást, mint az ismert probléma által generált félelmet.)

A sikeres műtét megalapozásában a beteg tájékozott beleegyzése, és az orvosba vetett bizalom nélkülözhetetlen. Jogos elvárás lehet a beteg részéről, hogy kezelőorvosa (legalább nagyvonalakban) ismerje személyes hátterét, családi körülményeit, képzettségét, munkahelyét - ennek megfelelően segítse visszailleszkedését addig megszokott életébe. A műtét előtt segítő sorstársak, pszichológus, sztómaterápiás nővér bevonása rendkívül fontos lehet a várható új körülményekre felkészülésben. A sztómaterápiás nővér a tervezett sztómaképző műtét előtt önállóan vagy az operáló orvossal kijelöli a sztóma optimális helyét. A jól képzett, jól ápolható, anatómiai szempontból jó helyre kivezetett bél a későbbiekben segít a sztóma önálló ellátásában és megelőzheti a sztómaszövődmények kialakulását.

A hasfali vendégnyílás lehetősége rendkívül erős ellenérzést vált ki gyakorlatilag minden ép elméjű betegből, aki ennek lehetőségével szembesül. Ez az averzió időnként olyan erős, hogy az "inkább meghalok, mintsem zacskót kelljen viseljek" hozzáálláson lehetetlen áttörni. Miután valóban komoly próbatételt jelentő állapotról van szó, csak komoly mérlegelést követően ajánl a sebész művi szájadék készítésével járó megoldást. Ha a felajánlott sztómaképzést a beteg elutasítja, a háttérben álló kórkép miatt csaknem minden esetben közvetve, vagy közvetlenül veszélybe kerül az élete, de legalábbis igen komolyan romlik az életminősége. A hazai gyakorlatban sajnos nem ritka a végbélrák-műtétet évekig megtagadó, elutasító beteg. Később azonban a daganatos betegség tovaterjed, bélelzáródást eredményez, esetleg a keresztcsontot környező idegfonat beszűrése elviselhetetlen fájdalmakat okoz. Az orvoshoz forduló beteg ekkor már minden megoldást elfogadna - ám későn. Az eredmény egy mindenkinek kudarcot jelentő, szánalmas és jó eséllyel elkerülhető halál.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a megfelelő indikációval és helyesen elvégzett sztómaképző műtétek az élet lehetőségét kínálják a betegnek. A puszta élet lehetőségét kínálják az időben felismert végbélrákos páciensnek, vagy a vastagbélműtét szövődményeként varratelégtelenséggel küzdő frissen operáltnak. Az életminőség drámai javulását kínálhatják a gyógyszerek tömegén tengődő, napi 15 széklettel küszködő fiatal colitises betegnek.

A sztómára felkészülni nem könnyű. De helyes tervezés, tájékozódás, felkészülés és céltudatos döntések után lényegesen könnyebben átvészelhető a műtét utáni nehéz időszak.