Az orvos-beteg találkozás akkor lehet eredményes, ha kompetens az orvos, és reális a beteg elvárása. Nem értek mindenhez, és egy magánrendelés lehetőségei korlátozottak. Másfelől irreális elvárásokkal sem fogadok beteget, mert nem kívánok pénzt kérni olyan vizitért, ahol nem tudok segíteni. Sokszor már az első telefonbeszélgetésen kiderül, hogy nem én vagyok a jó választás, és csak feleslegesen rabolnánk egymás idejét. Ez a fő oka, hogy ma is magam fogadom a hívásokat. Lássuk hát, mivel nem érdemes felkeresnie, hogy megelőzzük a csalódásokat:

• Nem árusítok diszkont áron egészséget, ezért csalódást fogok okozni minden esetben, ha valaki kilóra szeretne felvásárolni, esetleg pénzért szeretné megváltani jól-létét, ugyanakkor nem hajlandó változtatni önsorsrontó gondolkodásán, viselkedésén. A „doki, kéne egy ilyen recept, vagy egy olyan műtét” jellegű attitűd nem engem dehonesztál, hanem a betegségért vállalt felelősség teljes elutasítását jelenti – ezért nincs vele dolgom.

• Nem nyújtok sürgősségi ellátást. Kapacitásom véges, és hetekre előre tervezek azért, hogy korlátozott időkeretemet optimálisan beoszthassam. A hozzám forduló jogosan vár pénzéért osztatlan figyelmet, és pihent orvost. Én pedig határt kell szabjak az elvárásoknak – hogy regenerálódni tudjak.

• Nem árusítok soron kívüli műtéti előjegyzést. Sok éve nem fogadok el hálapénzt. A fekvőbeteg-ellátás akadozása, a várakozási idők növekedése miatt azonban egyre többen keresnek fel azért, hogy megkerüljék a várólistákat. Számos okból nem teszek eleget ilyen elvárásnak. A magánrendelésen hagyott pénzből nem tudok a kórházban mosolygós nővért, exkluzív hotelszolgáltatást, készséges altatóorvost, és minőségi ellátást biztosítani. A betegek megkülönböztetése miatt nem vagyok hajlandó kollégáimmal konfrontálódni. Nem utolsó sorban pedig nem vagyok hajlandó háttérbe tolni azon betegeket, kiknek nem áll módjában magánrendelést fizetni, és esetleg hónapok óta várnak egy műtétre. A kórházban tehetségem, és a munkáltatóm által biztosított lehetőségeim szerint végzem a dolgom – és élesen elkülönítem mindezt a szabadidőm terhére végzett magánrendeléstől, ahol én garantálhatom az ellátási feltételeket. (A fekvőbeteg-hátteremet biztosító békéscsabai kórház várólistája egyébként nem vészes, műtője kiválóan felszerelt, a sebészeten főleg 2-3 ágyas, kulturált szobák vannak, a nővéreink pedig kedvesek, és kitűnően képzettek.)

• Felesleges kontroll vizsgálatokat, beavatkozásokat nem végzek. Orvosi szolgáltatásaimnak jól megalapozott szakmai javallatai vannak, de a beteg aggodalma például nem indokolja egy közelmúltban történt tükrözés megismétlését. Józan kivizsgálásban örömmel segítek, de árnyék-vadászatban nem veszek részt.

• Tizensokadik szakorvosi véleményt nem szeretnék adni. Egy betegségnek mindig számos aspektusa, és lehetséges megoldása van, ezért egy orvosi vélemény soha nem lehet kőbe vésett törvény. Magam is gyakran biztatom arra betegeimet, hogy kétsége esetén egy fontos döntése előtt kérjen további véleményt. Van, akinek egy másik szakvélemény segít, van, akinek az asztrológus. Amikor azonban egy problémára a sokadik véleményt kergeti valaki, akkor leginkább a probléma megkerülésén dolgozik, nem annak megoldásán. Erre sajnálom az időmet.

• További vizsgálatokra beutalót nem adhatok. Abszurdisztán sajátosan beteg egészségpolitikájának köszönhetően egyre többen kénytelenek magánorvosnál fizetni olyan ellátásért, melyre TB-finanszírozott keretek között is jogosultságuk lenne. A beteg egyre gyakrabban saját zsebből finanszírozza gyógyítását - az állam helyett. Amennyiben ellátása során további vizsgálatokra, beavatkozásra merülne fel igény, úgy erre beutalót nem kaphat a magánorvostól. Magánorvos még a szakamilag indokolt esetekben sem utalhat beteget TB-finanszírozott vizsgálatra, beavatkozásra. Az ellátását zsebből segítő beteget tehát azzal bünteti rendszerünk, hogy a magánorvosi szakvéleménnyel vissza kell mennie az "SZTK"-ba azért, hogy a további vizsgálatokra beutalhassák. Magánrendelésemről ezért én sem adhatok beutalót egy indokolt CT, vagy MR vizsgálatra, esetleg egy nélkülözhetetlen műtétre. Még egy rutin laborvizsgálatra sem, ami jelentősen korlátozza a kivizsgálási lehetőségeimet.
• 2022. szeptembererétől (a KATA statáriális kivégzése óta) egészségpénztári tagoknak, közületeknek számlát adni nem tudok. Kizárólag magánszemélyek lrészére adhatok nyugtát, számlát.  

Talán hosszú a lista - de biztosíthatom: a közeljövőben jó eséllyel még tovább nyúlik. Közönybe zuhant országunk feladta a társadalmi szolidaritást, szociáldemokrata értékeket, és liberális demokráciát. Ne legyenek illúzióink: nem csak a sajtószabadságot, jogbiztonságot, és állampolgári szabadságjogokat hagytuk veszni. "Nem nevezhető egészségesnek az, aki jól alkalmazkodik egy alapvetően beteg társadalomhoz" - mondotta Krisnamurti. Farkastörvényeket fogadtunk el, ahol az erősebb kutya ba....rátkozik, a gyengébb pedig tűr. Ilyen beteg társadalmi környezetben egyre nehezebb egészséges orvos-beteg viszonyt tartani, melyben kétségtelenül az orvos az erősebb kutya...

Megjegyzés a Szolgatörvényhez.

A 2021. márciusában hatályba lépett egészségügyi szolgatörvény (nagyon helyesen) büntethetővé tette a hálapénz nyújtását, és elfogadását is. Ugyanakkor megtiltotta, hogy a magánellátásban fogadott beteget közellátásban is gyógyítsam. Ez a betegjogok durva korlátozása, és elfogadhatatlan! Soron kívüli műtétet eddig sem árultam (lásd fent). Aki azonban engem kíván műtétére felkérni, és hajlandó kivárni a sorát, azt továbbra is el fogom látni!