Országunk morális válsága, az épülő új-feudalizmus, és a túlélő hálapénz-rendszer az egészségügyben különösen kevéssé támogatja a csapatépítést, valamint a korábban fontos szerepet játszó "sebészi iskolák" túlélését. Ám egy sikeres vastagbél-műtétben vitathatatlan a jól működő intézmény és sebészeti osztály, valamint együttműködő társosztályok szerepe.

Hogyan választhat a beteg megfelelő intézményt?

A kényszerű, sürgősségi vastagbélműtétek esetén sehogy. A bélelzáródással beszállított beteget az ügyeletes sürgősségi csapat fogja felkészíteni, és az ügyeletbe osztott sebész fogja tőle telhetően megoperálni. Az ügyeleti műtétek szükségszerűen fáradt és hiányos csapattal, kompromisszumokkal terheltek.

A tervezett vastagbélműtétek mindig biztosítanak megfelelő felkészülési időszakot, és némi választási lehetőséget.

A színvonalas kolorektális (vastagbél-) sebészet nem működhet sok orvosi szakma megfelelő együttműködése nélkül. A kivizsgálásban elengedhetetlen a jó endoszkópia és felszerelt radiológia. Szövettani háttér nélkül bélműtétet sem lehet végezni. A nagyobb megterhelést jelentő beavatkozások alkalomszerűen intenzív terápiás segítséget igényelhetnek. Egyes műtétek jelentős fájdalommal járhatnak, ezért a megbízható altatóorvosi személyzetnek gerincközeli (epidurális) érzéstelenítés biztosítására is felkészültnek kell lennie.

Hazánkban specializált vastagbél-centrumokban gondolkodni illúzió, de fontos hogy a kórház rendszeresen foglalkozzon hasonló esetekkel. A gyulladásos bélbetegségekkel küzdő betegnél rendkívül fontos választási szempont lehet az intézményben jól működő gasztroenterológiai gondozás. Egy műtét javaslatának felállítása, a felkészítés a gasztroenterológus és sebész szoros együttműködését, jó kapcsolatát igényli. A daganatos bélbetegségek korszerű sebészetéhez a fentieken túlmenően erős onkológiai háttér szükséges. A daganatok sebészetében ma már szakmai elvárás, hogy több szakterület (onkológus, sebész, patológus, radiológus) képviselőiből álló onko-team mérlegelje a beteg leleteit és döntsön a szükséges műtét előtti és utáni kezelésekről, a műtét optimális időzítéséről.

És a megfelelő Sebészeti Osztály?

Senki nem képes egy korrekt vastagbélműtétet egyedül elvégezni, ezért egy működőképes, egymást támogatni tudó, lojális sebészteam nélkülözhetetlen. Ismert okokból a hazai sebészeteken is áldatlan kenyérharc dúl, ennek ellenére bizonyos szakmai tagozódásnak, specializációnak megfigyelhetőnek kell lennie. A világ nyugati féltekéjén már jó ideje specialisták operálnak, nálunk a mai napig polihisztorok dolgoznak tokától bokáig. Jó jelnek tekinthető, ha a házon belül bizonyos teamek dominálóan inkább emlőt, hasnyálmirigyet, vagy ereket operálnak, mások pedig gyomrot vagy vastagbelet.

A sebészeti osztály megfelelő működése az orvoscsapaton túl mindenekelőtt a nővérgárdán múlik. Úgy a műtétre felkészítés, mint a műtét utáni gondviselés képzett, elkötelezett és emberséges nővérek vállán nyugszik. Témánk szempontjából kiemelendő közülük a sztómaterápiás nővér, kinek elsődleges szerepe a vendégnyílás ápolása, a segédeszközök használatának betanítása, a problémák-szövődmények felismerése, a segédeszköz-ellátás megszervezése. Szintén a sztóma-nővér feladata a páciens pszichés vezetése, az ILCO-csoportok felé irányítása.

Hogy az intézmény és a sebészeti osztály megfelel-e a fenti kívánalmaknak, azt sokkal inkább a korábban gyógyított betegek sorsa és véleménye alapozza meg, mint a kórház ISO-minősítése. Az ismerősök, barátok, és a piaci boltos tapasztalata sem elhanyagolható, továbbá a tájékozódásban egyre nagyobb szerepet kapnak a nyitott internetes fórumok, betegközösségek.

Szükséges a vastagbélműtét előtt orvost választani?

Nem. Ha Önnek mindegy, hogy ki a pedikűröse, fodrásza, kozmetikusa vagy háziorvosa, akkor vélhetően sebészt sem szükséges választania. Ellenkező esetben érdemes tájékozódni a "húspiacon". Az egészségügyi törvény (egyenlőre még) jogot biztosít a szabad orvosválasztásra (lehetőséget azonban egyre kevesebbet). Az egészségügy egyre súlyosabb szakemberhiánnyal küzd, és a képzett sebészeket is érinti. (Amikor egy képzett orvos elmenekül abszurdisztánból, akkor 15 év tanulás, szakmai tapasztalat ugrik vele. A maradókra még több hárul.) a mai helyzet az, hogy még találni jó szakembert, de a feltételeket lassan ő diktálja. Szabad orvosválasztás helyett szabad betegválasztás felé tartunk.

Ki a jó sebész?

Jó sebészt ajánlani talán csak a műtősnő képes. Tisztában van a sebész rátermettségével, manualitásával, habitusával, ismeri viselkedését határhelyzetekben. A műtősnő viszont a műtőben áll, és nem a piacon osztogat tippeket...

Sajnos képtelenség megmondani, melyek azok a kritériumok, melyek alapján a megfelelő orvos kiválasztható. Magyarországon - az európai tendenciával szemben - koloproktológus szakvizsga nincs, így a vastag- és végbélsebészet önálló és speciális képzése hiányzik. Nagyobb baj ennél, hogy a szakmai szervezetek sem dolgoztak ki mind a mai napig olyan minőségi mutatókat, melyek alapján például a sebészek munkája minősíthető lenne. Így jobbára marad a szomszédasszony ajánlása és a jószerencse.

A sebészek közkézen forgó hírén túl nyilvánvalóan fontos szempont lehet a személyes elkötelezettség a vastagbélsebészet irányában, a formális képzettség, az egyéni gyakorlat, szakmák közötti kapcsolatrendszer, és talán a legfontosabb: a jó kommunikáció a betegekkel. Ha ehhez még az empátiakészséget és morális attitűdöt is hozzávesszük, akkor ismételten eljutunk a hálapénz kérdéséhez.

Mennyit kell fizetni egy vastagbélműtétért Magyarországon?

Alábbiak szigorúan a saját véleményemet tükrözik, és tudomásul veszem: álláspontom messze esik a nagy magyar valóságtól.

1.: A TB-finanszírozott intézményben KÖZalkalmazott orvos szaktudását jól ismert bérezésért bocsátja a szolgáltató intézmény és ezen keresztül a betegek rendelkezésre. Ezért a szolgáltatásért előre pénzt elkérni büntetési kategória. Senki nem köteles silány bérezésért eladni (egyre értékesebb) tudományát, de ha ezt megtette, nem követelhet ezért kiegészítő juttatást.

2.: A tervezett műtét előtt önként pénzt vagy egyebet adni és elfogadni: korrupció. Ez a gyakorlat szorítja béklyóba a mai napig egészségügyünket, ez konzerválta a feudális viszonyokat, és gátolja a mai napig a szakmai kompetenciák és felelősségek rendezését, a szolgáltatás színvonalának valódi emelését. A korrupt orvostól nehéz semleges és szakmailag helytálló döntéseket elvárni. DE: a megkülönböztetett figyelmet, kiemelt ellátást megvásárolni kívánó, korrumpáló oldal felelősségét sem szabad elfelejteni. Ebben a vonatkozásban a rendőrnek pénzt csúsztató gyorshajtó morális és büntetőjogi szempontból nem különbözik a kiváltságot vásárolni kívánó betegtől. (Engem személy szerint sért, ha azt feltételezik, hogy pénz nélkül nem fogok maximális figyelmet fordítani a betegre.)

3.: A gyógyult beteg hálapénze. Háláról véleményem szerint csak akkor lehet beszélni, ha a beteg teljesen felgyógyult, kezelése befejeződött, és megszűnt az alárendelt, függő viszonya kezelőorvosától. Fentiek tükrében értendő, hogy a meggyógyított beteg által érdekmentesen adott ajándék gyakorlata az ókor óta kiirthatatlanul beleépült az orvoslás történetébe. Az orvosnak adott hálapénztől azonban nem lesz mosolygósabb a nővér. (A magam részéről hálapénzt nem fogadok el. Kenyerem az éppen böngészett magánrendelésből kívánom megkeresni. Műtéti tevékenységem pedig továbbra is szeretném egy érdekes hobbiként űzni: pusztán a siker öröméért.)

Összegezve: célszerű a műtétre készülvén időt és energiát fordítani a megfelelő intézmény, és szakember megkeresésére. Az intézmény légköre, a konzílium hangvétele igen hasznos adalék lehet az információt kereső beteg számára. Alkalomadtán hasznos lehet több szakember véleményét is kikérni, ami segíthet új alternatívák feltárásában, vagy esetleges kétségek eloszlatásában. (Amerikában nem véletlenül elterjedt gyakorlat a "second opinion" kérésének gyakorlata.) Végezetül nem kevésbé fontos a beteg tájékozódása a betegségéről, hiszen ennek hiányában "tájékozott műtéti beleegyezés" ("informed consent") nem lehetséges.