A problémás epekő.

Az epeköves roham jellegzetes tünete: a disznótorost követő jobb bordaív alatti, hátba sugárzó görcsös fájdalom, és hányás. A hólyag nyakába ékelődött kő görcsoldó gyógyszerekre legtöbbször kimozdul, de a görcsök hajlamosak ismétlődni. Ha a beakadt követ nem sikerül kimozdítani, akkor a pangó, feszülő epehólyag begyullad, "berobban", és a görcsök mellé láz, hidegrázás is társul. A heveny epehólyag-gyulladást 3-4 napon belül indokolt műtéttel megoldani.

Az apró, 3-4 mm-es kövek több veszélyt hordoznak. Ha bepréselődnek az epevezetékbe, és itt akadnak el, akkor sárgaságot okozhatnak, vagy hasnyálmirigy-gyulladást provokálhatnak, ami akár végzetes súlyosságú is lehet. Nem kérdés, hogy problémás epekő esetén a laparoszkópos epeműtét a legjobb megoldás. Legfeljebb a műtét optimális időzítése lehet kérdéses. 

Néhány különlegesség.

Az epekövességhez kapcsolódik néhány "határeset", mely külön megfontolást igényel.

• Az ultrahangos "cholesterolosis", vagy "microlithiasis" kórisme az epehólyag nyálkahártyáján kicsapódó koleszterin mikrokristályokat jelenti, ami dinamikus jelenség, és már pusztán attól kialakulhat, hogy az UH vizsgálatot hosszabb éhezés előzi meg. (Éhezés során nem ürül az epehólyag. Ezért kell éhgyomorra menni hasi UH vizsgálatra: a feltelődött epehólyagban sokkal jobban látszanak az esetleges kövek.) A cholesterolosist nem kell megoperálni, de figyelmeztetésként értékelhető: kicsapódásra hajlamos epe termelődik, ezért változtatni kell az étrenden, életvitelen!
• Az epesár (sludge) UH-lelet arra utal, hogy az epehólyagban hosszabb ideje pang az epe, kicsapódott kevés koleszterin, és rétegesen leülepedett az epefolyadékban. Még nem állt össze nagyobb kövekké, de jó úton halad errefelé. Az epesár nem indok a műtétre, hanem a cholesterolosishoz hasonlóan: erős felhívás a változtatásra, mert amennyiben tartósan fennáll, úgy szinte törvényszerűen epekövek fejlődnek belőle.
• Az epehólyag falának bedomborodását epehólyag-polypnak jelzi az ultrahang. Ez többnyire nem növekedésre hajlamos, tumoros jellegű (adenomás) polyp, hanem csak egy vaskosabb nyálkahártya-redő. Ha csak pár mm méretű, akkor várakozás tanácsos, majd 6-12 hónap múlva ellenőrző UH. Ha mérete megközelíti a 10 mm-t, vagy ultrahangos követése során növekedési hajlamot mutat, esetleg egyre több látszik, akkor indokolt a műtét. Legtöbbször azonban éveken keresztül nem mozdul, és gyakorlati jelentősége alig van. Hacsak nem veszük számításba az éveken át ismétlődő ultrahangokat, és a visszatérő szorongást az eredmény miatt. Rendszerint a beteg rákfélelmét operáljuk ilyenkor, és rövidre zárjuk az évekig húzódó diagnosztikus bizonytalanságot.
• A porcelán epehólyag. Az epehólyag falának elmeszesedését jelenti, ami akár epekő nélkül is előfordul. Korábban rendszeresen eltávolítottuk, de az újabb szakmai ajánlások már nem javasolják a rutin műtétet.^® 

Mi legyen a néma kövekkel?

A hasi ultrahang gyakran mutat panaszt nem okozó köveket az epehólyagban. Minden tizedik férfi és ötödik nő kap ilyen leletet életében. Az ultrahang tehát más miatt készült, a néma epekő pedig véletlen melléklelet. Kérdés, hogy érdemes-e eltávolítani a nem problémás epeköveket? 

A vizsgálatok szerint a néma epekő évente 1-2%-ban okoz majd bármiféle panaszt, és súlyosabb problémát még ritkábban. Az érintettek 80%-ában soha semmi gondot nem okoz majd.^® A szakmai konszenzus az évek során sokat lazult, és ma már a tünetmentes epekövességre nem javasolja a rutinszerű műtétet.^® Időskor, túlsúly, szívbetegség, diabétesz esetén még egy sima epeműtét veszélye sem elhanyagolható, ezért ilyenkor még kevésbé tanácsos "megelőző" műtétet vállalni. Fiatalabb, kevésbé rizikós betegnél könnyebben eljár a sebész keze. Mint láttuk: az apró kövek veszélyesebb szövődményekhez vezetnek, ezért a műtét felé billentik a mérleget. A nagyobb kövek kevesebb bajt okoznak, és inkább várakozásra intenek. Végezetül még egy gyakori szempont: a félelem a ráktól. Az epehólyag rákos elfajulása (szerencsére) nagyon ritka, így ennek megelőzésére általában nem indokolt az epeműtét. Összességében: a néma kövek egyedi megítélést érdemelnek, de semmiképpen sem rutin műtéti javaslatot. A könnyed epeműtétnek is előfordulhatnak súlyos szövődményei. A válogatás nélküli műtét óhatatlan következménye néhány teljesen felesleges ártalom.

Miért népbetegség az epekő?

Az epekövesség a metabolikus szindróma társbetegsége.^® A fejlett országok népességének zöme metabolikus beteg,^® így érthető a hozzá társuló epekövesség járványa. Mindkettőt ugyanaz okozza. A tartós jóllét és kalóriabőség, a szénhidrátban és zsírban egyszerre bővelkedő finomított ipari szemétkaja, a gyakori étkezés (nasi), a gyógyító-tisztító éhezési periódusok elmaradása felborítja az egészséges anyagcserét. Kellő éhezési időszakok nélkül emésztőszerveink tartósan jóllakott üzemmódra kényszerülnek. Az étkezés utáni (posztprandiális) állapot kórosan "beragad", inzulin-rezisztenciát okoz, elhízáshoz vezet, és epekövet növeszt.^® Az epekő a fullra pakolt kamra kísérőbetegsége.

Élettanilag elég jól tudjuk, hogyan vezet a metabolikus zavar epekő képződéséhez.^® A patológiás zsír-anyagcsere miatt koleszterinben bővelkedő, túltelített epe termelődik, és kevesebb epesav képződik, ami ezt oldatban tarthatná. Ugyanekkor romlik az epehólyag kiürülése.^® Ezek együttes következményeként a túltelített, pangó epéből kicsapódnak a (koleszterin-)kövek.^® 

Epekövet csinálni tehát rendkívül egyszerű. Finomított szénhidrátokban bővelkedő, magas glikémiás indexű szemétkaját kell fogyasztani hozzá, lehetőleg gyakori nasival.^®

Mit (t)egyél a megelőzés érdekében?

A finomított szénhidrátok kerülendők, a természetes zsírokban bővelkedő étrend ezzel szemben megdolgoztatja, átöblíti az epeutakat.

Az epehólyag kiürülését serkenti a nyombélbe került savas gyomortartalom (lásd: védőbeszéd a gyomorsavért), és a zsíros étel fogyasztása. Az epehólyag átöblítését a nyombél által kiválasztott hormon (cholecystokinin) vezérli, és a vegetatív idegrendszer segíti. Az epehólyag rendszeres kiürülése megakadályozza a benne található koleszterin, és epefesték kicsapódását, kő képződését. A rendszeres zsírfogyasztás tehát megelőzi az epekő képződését. Az évtizedekig préselt koleszterin- és zsírszegény étrendi ajánlás ellenben nem csak kártékony, de az epekő képződésének is kedvez. Soha nem volt annyi epekő-beteg, mint amióta rettegünk a zsírtól, és elhittük, hogy a koleszterin okozza a szívbetegséget! Koleszterinre szükségünk van, és nem a zsír a fő ellenségünk! Az pusztít, amit helyette fogyasztunk: a feldolgozott gabonatermékek, és finomított szénhidrátok keverékéből kotyvasztott ipari szemét. A feldolgozott, színezett, adalékolt, tartósított, dobozolt, gyorsétel rendszerint oxidált, ócska növényi olajokban is bővelkedik, ami tovább fokozza kártékonyságát.  

A teljes értékű, feldolgozatlan zsíros étrendben számos nélkülözhetetlen nutriens érkezik, s ezek egyike a kolin. Az epe oldatban tartásához a májnak bőséges kolinra van szüksége.^® A népesség zöme kolinban is hiányt szenved.^®  Hiányában az epéből könnyedén kicsapódik a koleszterin, és máris előttünk áll az epekő-járvány. Hogy miben található sok kolin? Olyan nutriens-bombákban, mint a tojás-sárgája, hús, és a máj. Csupa olyasmi, melyekről a brit tudósok egykor azt mondták, hogy megöl. Nos, ma már mást mondanak...^®

Az epekövesség megelőzésének kulcsa a metabolikus rugalmasság megőrzése, a krónikus fullra pakolt állapot elkerülése. Talán még a minőségi étkezésnél is fontosabb az étkezési szünet! Az időszakos koplalás, a kellő éhezési időszak segíti az emésztőrendszer regenerálódását, a bélrendszer automatikus mozgását, öntisztító mechanizmusait. A testmozgás sem kevésbé azért fontos, mert helyet csinál az érkező kalóriákban, megelőzi a raktározási nehézséget, és ennek egyenes következményét: a metabolikus zavart. 

Túlsúly, és metabolikus zavar esetén a teendő: az inzulin-érzékenység helyreállítása. (Lásd ott.) A túlsúlyt illetően tudni kell, hogy az erőteljes kalóriamegvonás, önsanyargatás (vagy súlycsökkentő műtét) maga is epekőre hajlamosít.^® A fogyást kísérő epekő-képződés ellenben megelőzhető a zsíros étrend fogyasztásával.^® Itt is kiviláglik, hogy túlsúly esetén az elsődleges feladat nem a fogyás, hanem az inzulin-rezisztencia leküzdése, melynek fontos eszköze a (szükségszerűen zsíros) low-carb étrend. Ezt természetesen követi majd a súlyvesztés.

Amikor az epeműtét nem szünteti a panaszokat.

A helyes indikációval végzett epeműtét igazi sikertörténet: szinte azonnal panaszmentességet hoz. De nem mindig ilyen rózsás a helyzet. A műtétből szépen felgyógyult beteg visszatér a rendelőbe, mert továbbra is panaszos. Szúr, puffad, feszül, fáj. Ilyenkor első dolgunk kizárni egy esetleg ottfelejtett epekövet az epeutakban. Ha ezen túl vagyunk, akkor szinte bizonyos, hogy korábban sem az epekövesség okozta a panaszokat. Az epeműtét utáni tünetcsoport egy általános emésztési zavar jele, ami rendszeresen kíséri a vázolt metabolikus kisiklást. Nem segíti a szétzilált emésztést, ha még az epehólyag is kukába kerül.