Ez a súlyos megállapítás nem kisebb lapban jelent meg, mint a Nature Medicine hasábjain.^® A koncepció a funkcionális orvoslás alapját képezi, és olyan sikeresnek tűnik a gyakorlatban, hogy idővel talán az egész orvosi gyakorlatot átalakítja.

A gyulladás alapvető része önvédelmi rendszerünknek, ezért minden sérülés, stressz esetén működésbe lép. A hirtelen károsodásra fellépő akut gyulladásos védekező válasz életmentő. Megfelelő gyulladásos folyamatok nélkül életképtelenek vagyunk csakúgy, mint a csontvelő átültetés előtt besugarazott beteg, kinek immunrendszerét elpusztítják azért, hogy azt egy másikkal pótolhassák. Mikor válik kártékonnyá a bonyolult életmentő védekező-válasz? Akkor, amikor a gyulladáskeltő inger nem szűnik, a válasz pedig krónikussá válik. Pusztító krónikus degeneratív betegségeink univerzális forrása az elhúzódó gyulladás

Ma köztudottan szív-, érrendszeri betegségek okozzák a legtöbb halált, azonban kevésbé közismert, hogy nem a koleszterinnel és a zsírokkal van a baj: az érbetegség motorja az érfal gyulladása. Daganataink forrása egy lassan súlyosbodó metabolikus zavar, amit mindig krónikus gyulladás kísér. A metabolikus szindróma, inzulin-rezisztencia, 2. típusú diabétesz állandó kísérője a gyulladás. Krónikus bélbetegségek (colitis ulcerosa, és Crohn-betegség) hátterében egyaránt tartós, indokolatlan gyulladásos folyamatok lapulnak. A sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex, cöliákia (lisztérzékenység), és a többi számolatlan  autoimmun betegség lényege: a saját szerveink ellen fordult gyulladás. Az Alzheimer-betegség, és a szellemi leépülés forrása az idegsejteket elpusztító krónikus gyulladás.

Ha az életmentő gyulladás a dolga végeztével nem vonul vissza, akkor krónikus, lassan pusztító betegségeket táplál. A nyugati népesség többsége ezek következményeiben szenved, ill. hal idő előtt.

Az idült betegség forrása: a krónikus gyulladás.

Az említett tanulmányból származó (nagyítható) ábra lényegében mindent elmond pusztító civilizációs betegségeinkről. A krónikus fertőzések, üldögélő életmód, állandósult bőség, a lepusztított bélflóra, kártékony étrend, a természetidegen pszichoszociális stressz, leromlott alváshigiéne, felborult bioritmus, és a dermesztő kemikália-terhelésünk együttesen hajtják a krónikus gyulladás kerekét. (Severe Chronic Inflammation, SCI) A kitartó gyulladás vezeti olyan betegségeinket, mint a metabolikus szindróma, diabétesz, nem alkoholos zsírmáj, érelmeszesedés, rákbetegség, autoimmun betegégek, depresszió, neurodegeneratív betegségek (Alzheimer demencia, Parkinson), időskori izomvesztés, csontritkulás, és leépült immunrendszer.

A krónikus gyulladás forrásai közül kiemelkedő tényező a betegítő étrend, melynek meghatározó elemei a kártékony növényi olajok, ^®  és az inzulin-rezisztenciát provokáló finomított szénhidrátok. De van itt más is.

A krónikus fertőzést provokáló paránylények között előfordulnak vírusok (Epstein-Barr, Cytomegalovírus, HPV, stb.) van néhány baktérium, mint a Lyme-kórt okozó Borrhelia. A fertőző ágens önmagában nem elegendő az elhúzódó, aktív gyulladás fenntartásához. További tényezők változatos kombinációja is szükségesnek látszik a krónikus betegséghez. (Ezért növekszik pl. a szövődményes Lyme-kór gyakorisága.)

A szennyezett levegő, szmog, irritáló részecskékkel telített levegő, és különösen a dohányzás a tüdő tartós gyulladását, túlérzékenységét okozza, ami a gyulladás típusától függően asztma, vagy krónikus hörghurut képében mutatkozik. Hazai iparunk leépülésével fő légszennyezőnk a gépjárműhasználat lett, ezért a levegőminőség a városaink méretével arányosan romlik.

Klórozott csapvíz. A vezetékes ivóvíz nem csak a vezetékben öli el a kórokozókat: a bélbaktériumokat is pusztítja. A klóros víz hatására a mikrobiom olyan közösséggé alakulhat, mely tartósan irritálhatja a bél falát, ezzel tartós védekező immunválaszt válthat ki.

A rendkívül gyakori krónikus bőrgyulladáshoz minden bizonnyal hozzájárul a bőrápoló készítményekben, és tisztálkodási szerekben használt kemikáliák arzenálja. A krónikus bőrgyulladás (ekcéma, dermatitisz) (lásd fenti ábra) allergiás reakció, melyet többnyire egy bőrrel érintkező vegyszer aktivál (fémek, kozmetikai segédanyagok, szappan llatosítók, stb.), de túlérzékenység esetén a környezetben található csaknem bármelyik anyag kiválthat bőrtüneteket (állatszőr, házi por, növényi pollen, stb.). A bőrgyógyász kontakt dermatitisznek nevezi a betegséget akkor, ha sikerül kimutatnia valamely bőrrel érintkező allergént. Exogén ekcémát diagnosztizál, ha talál bármiféle (kontakt vagy távoli) allergént, és endogén ekcémát (atópiás dermatitisz) ír a papírra akkor, ha nem talál magyarázatot. Utóbbi esetben sem lehet semmi kétségünk: a bőr krónikus gyulladása egy reaktív immunválasz valamire, ami nem jutott eszünkbe, vagy nem vizsgáltuk. Vagy például az allergén nem anyagi természetű, mint például a főnök hangjában az a pökhendi, fenyegető él. Ha egzisztenciális fenyegetésként éljük meg, akkor pontosan olyan stresszválaszt provokál, mint egy valódi pitbull támadása. A pszichés stressz tehát nyugodtan okozhat tartós irritációt, és krónikus gyulladást, mely esetleg éppen a bőrön mutatkozik.

A gyomor falában megtelepedő Helicobacter pylori baktérium egyes törzsei krónikus, tartós gyomorfali gyulladást, fekélyt okozhatnak, s talán a gyomorrák kialakulásában is lehet némi szerepe. (Habár ennek súlyát a kezdeti kutatások jelentősen eltúlozták.) A Helicobakter ellen intézett ádáz támadások, antibiotikus kúrák után viszont olyan patológiás bélflóra épülhet fel, mely a bélfalat áteresztővé teszi, az átszivárgó táplálék-elemek pedig testszerte tartós gyulladásos választ provokálhatnak.

A gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) nevükben hordozzák, hogy lényegük a bélfal tartós, vagy visszatérő jellegű gyulladásos válasza. Óriási erőkkel kutatják a gyulladásra hajlamosító genetikai tényezőket, de tudományt alig érdekli a bélgyulladás másik oldala: a kilószámra fogyasztott étel-szemét, mellyel a bélrendszernek naponta meg kellene küzdeni. A gyulladásos bélbajok hátterében inkább a táplálkozási hibák, korai antibiotikus kúrák, klóros víz, és egyéb tényezők következtében megtelepedett patológiás bélflóra szerepét kellene hangsúlyozni. A kóros mikrobiom miatt áteresztővé vált bélfal tartós gyulladást provokál, ami némi genetikai terheltség mellett magát a bélfalat fogja pusztítani.

Étel túlérzékenység esetén az étrend egyes alkotóira az emésztőszervek krónikus gyulladással válaszolnak. Az étel túlérzékenység (szenzitivitás) oka egy lassabb, elhúzódó jellegű immunválasz, melyet IgG típusú immunglobulinok (és egyéb immunfolyamatok) közvetítenek.

A krónikus gyulladás leggyakoribb okai között meg kell említeni a hasi típusú elhízást. A bélfodorban, belek mentén, és hasűri szervek környezetében felszaporodott zsírpárna egy belső elválasztású (endokrin) mirigyként működik, gyulladáskeltő hírvivő anyagokat (citokinek) bocsát a vérbe. A hasi zsírlerakódás hozzájárul a tartós gyulladásos állapot fennmaradásához, emeli a vérnyomást, továbbá inzulin rezisztenciát, és diabeteszt okoz. Ebben a folyamatban egyre komolyabban felmerül a kóros bélflóra kiváltó szerepe - ami ismét a táplálkozás irányába tereli a gondolatmenetet.

Az alvási problémák ritkán jutnak eszünkbe a gyulladásos betegségek kapcsán, pedig az alvás (és álom) életfontosságú időtöltésünk. A nem kielégítő minőségű alvást, vagy alváshiányt ezért agyunk ősi területei stresszként értelmezik, melyre automatikus reakciónk a védekező gyulladásos válasz. A krónikus alvási zavar ezért tartós gyulladásos folyamatokat táplál.^® 

A napi ritmus (és napon túli ritmusaink) összezavarodása alig észrevehetően lopakodott életünkbe, de elképesztő mértékben alakítja egészségünket. A mesterséges világítás, az esti monitor-idő, a kék fény egyetlen este alatt képes felborítani melatonin-termelésünket, és ezen keresztül teljes hormonális rendszerünket. A változó munkarend éveket rabol el egy 3 műszakos dolgozó életéből. Cirkadiák és utradián biológiánk sokkal mélyebben meghatározza egészségünket, mint valaha gondoltuk.^® 

A gyulladásos folyamatok elszabadulásában bizonyosan szerepet játszik a genetikai örökség is, ami a legtöbb autoimmun betegségben kimutatható. A genetika azonban nem magyarázza, hogy miért szaporodnak látványosan e betegségek. A vázolt környezeti tényezők összességének láthatóan sokkal nagyobb súlya van a tartós gyulladás fenntartásában. Ez viszont jó hír, mert a krónikus gyulladás provokálóit megfelelő táplálkozás, és életmód mellett befolyásolni tudjuk.