Szeretjük azzal áltatni magunkat, hogy az evolúció koronái vagyunk, ugyanakkor elfelejtjük, hogy ki tartja a trónszéket. Molekulák azért lehetnek az anyagvilágban, mert valaha atomok formálódtak az Univerzum hajnalán. Sejtmag nélküli egysejtűek (prokarióták) azért lehetnek, mert az egykori makromolekulák összeköltöztek, és létrehoztak valami új minőséget - amit ma szeretünk az élet kezdetének tartani. Többsejtűek azért lehetnek, mert építkezhettek az egysejtűek tudására. Fotoszintézis azért alakulhatott, mert létezett előtte kemoszintézis. Állati életforma azért fejlődhetett, mert volt előtte fotoszintézis, és növényi élet. (Így nyilvánul meg az evolúció holarchikus rendje.)

Minden életforma az elődeire épül, és annak tudására, erőforrásaira támaszkodik. A komplex nem nélkülözheti az alapjait képező egyszerűbb létformát. Éppen ilyen viszonyban vagyunk mi is a bennünket eltartó baktériumokkal. Kb. tízszer annyi baktérium-sejt él bennem, mint ahányan "én vagyok". Közelítőleg 100-szor annyi bakteriális génállománnyal élünk együtt, mint saját büszke 46 kromoszómánk információ-készlete. Ez a döbbenetes mennyiségű bakteriális tudás (mikrobiom) folyamatosan alkalmazkodik az elfogyasztott ételeinkhez, beszélgetésben áll immunrendszerünkkel, segíti emésztésünket, tápanyagokkal lát el bennünket, és egyáltalán: megteremti az emberi élet alapfeltételeit.

Mintegy 2 kilónyi baktérium dolgozik a beleimben azért, hogy én élhessek, és pedig büszkén aratom a babérokat,...de azért nem szabad elfelejteni, hogy kisebbségben vagyok - ráadásul ez nem egy liberális demokrácia. Ez hierarchikus rend, melyben azért lehetek felül, mert ott van az a billiónyi életerős kis bigyó, melyekre támaszkodhatok.

Az egyszerűbb baci talán butább nálam, de életképessége felülmúlhatatlan. 4 milliárd éve jól elboldogul, én meg cirka pár százezer éve próbálkozom az okosságaimmal. Elég azonban, ha lehülök 20 fokra, vagy felhevülök 42 Celsiusra, - máris kinyúvadok, miközben béllakóim rá se rántanak. Átköltöznek másba, amíg engem szétszerel a többi baktérium a föld alatt. Amikor majd az utolsó önhitt emberek is kinyírják egymást, a buta bacik akkor is remekül meglesznek. Összebútoroznak valami egyszerűbb véglénnyel, aztán újra nekifognak kinevelni valami (embernél hasznosabb) gazdaállatot. Az emberiség csak egy futó kaland a baktériumok történelmében! Becsüljük hát jobban eltartóinkat!

Beleink csodálatos életközössége.

Már a magzati korban, a méhlepényen keresztül ízelítőt kapunk abból a baktérium-flórából, mely édesanyánkat élteti, de az igazi beavatásunk a szülés során történik. A hüvelyen átpréselődve megmártózunk a gazdag hüvelyi flórában, ami megadja a kezdőlökést a légutak, és emésztőrendszerünk betelepülésének. A szoptatás során elfogyasztott bőrflóra, és tejcsi már csak tovább színezi az összképet. A további hónapokban pedig következetesen megesszük a több kilónyi piszkot, mely nélkülözhetetlen egy egészséges kisgyermek felcseperedéséhez.

Az egészséges bélrendszerben egy változatos életközösség lakik velünk, melyben ezernyi baktériumféle mellett további egysejtűek, és gombák is részt vállalnak. A több száz m2 felületű bélrendszer a legnagyobb testhatárunk, és egyben a legnagyobb immunszervünk. Ezen a teniszpálya méretű felületen dinamikus egyensúlyban együttműködik a néhány sejtsornyi, folyamatosan megújuló bélfal, a mögötte felsorakozó immunrendszer, és az előtte tolakodó billiónyi egysejtű vendégmunkásunk. Ők segítik a táplálék megemésztését, méreganyagokat semlegesítenek, vitaminokkal látnak el bennünket, anyagcsere-termékeikkel táplálják a bélfalat, neurotranszmittereket termelnek az agynak, féken tartják a kórokozó mikrobákat, gátat szabnak a gyulladásos stressz-válasznak, és ki tudja még, mi mindent tesznek értünk titokban. Addig, amíg vigyázunk rájuk, és tiszteletben tartjuk igényeit.

A humán mikrobiom projekt.

A humán genom projekt 2006-ra feltárta az ember teljes genetikai csomagját - de eddig nem mentünk vele túl sokra. Amit találtunk, az elfér egy sima DVD-n: 3 gigabyte-nyi betű mintegy 25.000 génbe rendeződve. Hatalmas orvosi reményeket fűztek e tudáshoz, de nem ma sincs túl sok gyakorlati eredménye. Aztán 2008-tól nekifogtak feltérképezni az embert eltartó baktérium-világot. A humán mikrobiom project mintegy 1.000-35.000 baktérium-féleséget azonosított beleinkben. (Még ma is javában tanakodnak a kutatók azon, hogy ki kinek a rokona, ezért ilyen nagy a számok szórása.) Mérhetetlen komplexitásukon túl tovább nehezíti a megismerésüket, hogy egy rakás bél-lakó számára nincs élet rajtunk kívül, - annyira megszeretett bennünket. Petri-csészében nem hajlandók szaporodni, ezért kifejezetten nehéz megismerkedni velük. De egy bizonyos:a velünk lakó közösségnek mintegy százszor (100x) akkora genetikai állománya van, mint a saját büszke genomunk. Ezt az irdatlan információ-tenger úgy hívjuk, hogy: mikrobiom.

A saját "csökevényes" genetikai állományunk szüleinktől hozott örökség, tehát egyfajta statikus csomagnak tekinthető. A velünk élő mikrobiom azonban egy rugalmasan változó, dinamikus genetikai állomány, ami alapvetően meghatározza egészségünket, és betegségeinket. Az egészséges emberhez másfajta kolónia tartozik, mint a betegéhez. Krónikus betegségeinket jellegzetesen megváltozott bélközösség kíséri. Ha tetszik: betegségeinkhez speciális bakteriális ujjlenyomat tartozik. Lázas kutatás indult ennek nyomán, és úgy tűnik, hogy az orvosi tudomány végre beletrafált valami igazán fontos felismerésbe: a bélflóra megváltozása állhat krónikus betegségeink hátterében. Még le sem zárult a projekt, máris komoly terápiás következményei vannak e tudásnak.

Jó baci - rossz baci.

(A mikrobiom a velünk élő baktérium-közösség döbbenetesen változatos genetikai állmonyára utal. A mikrobiota magát a közösséget jelenti. Kissé pontatlan a helyette elterjedt bélflóra kifejezés, de egyszerűsége miatt használom.)

- Nevezz meg egy bélbacit!

- Eschericia (E.) coli.

Bevallom, én is őt említettem volna. Talán azért lehet a celeb, mert nagy túlélő, és laboratóriumban is jól szaporodik. De tudni kell róla, hogy a bélflóránknak legfeljebb 1%-át teszi ki. A kolónia 90 %-át két nagy baci-család alkotja: a Firmicutes (F), valamint Bacteroidetes (B) família. Nem fogok elveszni a nevezéktan részleteiben, de legalább ezt a kettő klánt érdemes megjegyezni. Miért? Mert a B családnak Baromira örülünk, az F család viszont Felmerül a civilizációs betegségeink hátterében.

A mikrobiom kutatása még gyerekcipőben jár, de annyi bizonyosnak látszik: az évmilliók óta viszonylag stabil genetikai állományunk nincs arra felkészülve, hogy néhány évezred alatt lecseréljük (dominálóan állati eredetű) étrendünket valami ipari szemét-kajára, klóros vizet igyunk rá, rendszeresen fogyasszunk glutén tartalmú gabonát, ráadásul tartósan szedjünk savkötő gyógyszereket valami mondvacsinált reflux-betegségre. A bélflóra viszont készségesen reagál a változásra. Az élelmiszeripar által még szűzen hagyott "fejletlen" világban a Bacteroidetes törzs dominálja a bélflórát, és nem is gyakoriak a civilizációs betegségek arrafelé. A "fejlett" világ városi környezetében ellenben a Firmicutes törzs dominálja az ökoszisztémát, ami számos civilizációs betegséggel hozható összefüggésbe. Az F-család kifejezetten elősegíti a bélből a zsírok felszívódását, ezzel szerepe lehet a túlsúly járványában. A szénhidrát-anyagcsere felborulása, a II. tipusú cukorbetegség hátterében is felmerül a patológiás bélflóra. A jó bélflóra agyunkat tápláló anyagokat (BDGF, GABA, glutamát) termel, ami elmarad, ha másféle baktériumokat nevelünk, ez pedig hozzájárulhat olyan népbetegségekhez, mint a szorongás, demencia, és Alzheimer-kór. A manapság komoly aggályokat keltő kórházi fertőzések egyik fő forrása (Clostridium difficile) is a bajkeverő F-klánba tartozik.

A "patológiás" bélflórát egyre több betegségben felelőssé tesszük, bár ma sem tudjuk, hogy milyen az "egészséges". De tudjuk, hogy nem okoz áteresztő bélfalat, krónikus gyulladást, és kontrollt veszített autoimmun folyamatokat. Nem engedi a civilizációs betegségeinket, étel-allergiákat, és nem okoz irritábilis bél szindrómát (IBS).

A bélflóra készséggel reagál az étrendünk, életmódunk változásaira. Kérdés, hogy mi értjük-e a bélflóra figyelmeztetéseit?