Thomas Seyfried 2012-es összefoglaló monográfiája (Cancer, as a metabolic disease) közel 100 év kutatási adatait egészíti ki a legutóbbi vizsgálatokkal, melyek kiválóan magyarázzák, miért toporog egy helyben a daganatok megelőzése, gyógyítása. Íme tanulmányának legfőbb megállapításai:

• Az előrehaladott, és áttétes daganatok gyógyításában fél évszázada nem történt igazi előrelépés. A temérdek kutatásra költött pénz ellenére a daganatos halálozás az utóbbi évtizedben sem csökkent érdemben. (Legalábbis az USÁ-ban. Nálunk dinamikusan növekszik...)
• A daganatos elfajulást érintő mérsékelt konceptuális fejlődés nem vonatkozik az áttét-képződés mechanizmusaira. Ebből jóformán ma is alig értünk valamit. A betegek sajnos azonban ma is az áttétek következményeiben halnak meg.
• A daganatok túlnyomó többsége - a kiindulási sejt típusától függetlenül - egyazon betegségnek tartható. Légzésükben károsodott sejtek okozzák, melyek erjesztéssel (fermentáció) próbálják túlélni a károsodást (Warburg - effektus).
• A mitokondriális légzés sérülése miatt a daganatok glükóz, és glutamin erjesztéséből (fermentáció) nyernek energiát a túléléshez.
• A daganat-képződés hátterében álló légzési károsodást olyan (közismert daganat-keltő) tényezők okozzák, mint: krónikus gyulladás, szöveti hypoxia, vírusfertőzések, ritka veleszületett genetikai hibák, sugárzás, és a legkölönfélébb karcinogének.
• A daganatokban észlelhető genetikai sérülékenység, és vele a vátozatos génhibák már csak további következményei a légzési károsodásnak, és ebből fakadó kényszerű fermentációs anyagcserének.
• A daganatok (instabil, károsodott genetikai állományuk miatt) fokozottan sérülékenyek a metabolikus stresszel szemben.
• A károsodott daganatsejtek nincsenek növekedési előnyben az egészséges "saját" sejtekhez képest. Pusztán gyakorolják az "ősi ösztönt", mely mely a szaporodásra kötelez. A szaporodási készség az élő sejt "alapállapota", melyet a differentáció, specializálódás során a környezetével kialakított összetett együttműködés korlátoz, és a hatékony mitokondriális légzés teremti meg ennek energetikai alapját. Amint ez károsodik, a sejt kényszerűen visszatér saját alapjaihoz (dedifferentáció): fermentálni és korlátlanul szaporodni kezd.
• A daganat túlélését, fejlődését nem darwini, hanem lamarcki törvények irányítják. Nem a legjobb gyarapodik tovább. A (károsító) környezetéhez leginkább adaptálódott, fermentációra kényszerített, sérült sejtek élnek tovább, ezzel pedig egyre betegebb, de fermentálni még képes utódaiknak adják át a helyet.
• A daganat-képződés genetikai magyarázata nem tartható tovább.
• A daganat-képződés metabolikus elmélete megmagyarázza Szent-Györgyi Albert onkogenetikus paradoxonát (amivel a mai napig adós a genetikai elmélet). Egy olyan speciális betegség, mint a daganat egy speciális biológiai magyarázatot követel. A rák-keltő ágensek zavarbaejtő sokasága, a daganatokban található genetikai hibák tarka káosza nem akar összeállni egy közös nevező mögött, mely a daganatos elfajulást megmagyarázná. A légzési károsodás egy ilyen közös eredő lehet.
• Az áttétes daganatok többsége olyan fehérvér-sejt (myeloid) eredetű összeolvadásból származhat, melyben a szöveti vándorlásra képes sejtek (makrofágok) légzési károsodott, daganatosan elfajult sejtekkel fúzionáltak.

• A daganatok megelőzésében, és kezelésében új távlatokat nyit, ha metabolikus betegségnek tekintjük azokat.
• Egy metabolikus betegség gyógyításához az anyagcsere-kisiklást korrigáló terápiák tartoznak, és nem toxikus vegyszerek, melyek csak további kárt okoznak. A gyógyítás nélkülözhetetlen aspektusa továbbá károsodást fenntartó életvitel módosítása, és alkalmas táplálkozás bevezetése.
• A glükóz és glutamin erjesztéséből élő daganatok elhalnak, ha megfosztjuk őket ezen életfeltételeiktől.
• A mitokondriális légzés helyreállítását célző terápiák megelőzik a daganatok kialakulását, és javítják a rákbetegek túlélését.

Eddig az elmélet. Seyfried rágós monográfiáját csak a legelszántabb érdeklődőknek, és leginkább szakembereknek ajánlom. (Itt található.) A metabolikus elmélet történetét, jelenlegi állását sokkal emészthetőbb módon tálalja Travis Christofferson könyve: Tripping over the Truth: How the Metabolic Theory of Cancer Is Overturning One of Medicine's Most Entrenched Paradigms. (2017.) Sajnos magyarul nem elérhető. (Letölthető itt.)

És a gyakorlat? A gyakorlat folyamatosan érlelődik ehhez a tudáshoz. A daganat-megelőzésben kritikus szerepet kaphat a túlsúly megelőzése, a rendszeres testgyakorlás (benne különösképpen az intenzív intervallum-tréning), a megfelelő stressz-kezelés, és a kielégítő alvás. A megfelelő étkezés valahol a low-carb, paleo, módosított Atkins, ketogén diéták környékén található. Az optimális étrendnél is fontosabb lehet, hogy teljes értékű, földön termett, ember által embernek termelt étel kerüljön az asztalra. A kisebb mennyiségű, de minőségi étel mellett pedig szükségünk van még valamire: rendszeres éhezésre. A tervezett böjt bizonyosan része kell legyen egy egészségmegőrző programnak.

És ha már itt a baj? A rákbetegség gyógyításában bizonyosan új utakat tör a metabolikus modell. A károsodott sejtek kiéheztetésének legfontosabb eszköze lehet a kalória-megvonással kombinált ketogén diéta. A minimális kalória  mellett maximális tápértékű diétát olyan terápiák fogják kiegészíteni, melyek segítenek helyreállítani a mitokondriális légzés zavarát. Ennek kiegészítésére szolgálnak majd olyan beavatkozások, melyek a fuldokló ráksejteket az önmegsemmisítés (apoptózis) felé kergetik. Mivel a sérült sejtek másként üzemelnek, mint egészséges társaik, ezek az anyagcsere-terápiák vélhetően lényegesen kevésbé lesznek mérgezőek, mint a ma használatos, toxikus kemoterápiák. A hiperbárikus oxigén, metformin, allopurinol, 2-deoxi-glükóz, fenil-butirát, diklór-acetát, 3-bromo-piruvát első példái azoknak a terápiás próbálkozásoknak, melyek egy más szemszögból tekintenek a rákbetegségre. A rák gyógyításában egyszer talán fontosabb lesz az egészséges sejt-légzés, mitokondriális és minkrobiom-egészségünk helyreállítása, mint saját fuldokló sejtjeink pusztítása sugárral, kemoterápiával.

Seyfried könyvét Szendi Gábor is citálja ketogén diétáról írott cikkében.