Koleszterin 1x1

Koleszterin nélkül nincs állati élet: minden egyes sejtünk felszínén ott úszkál. A sejthártya nélkülözhetetlen alkatrésze. Életfontosságú hormonokat készítünk belőle, mint az ösztrogén, tesztoszteron, kortizol, vagy D-vitamin. Fő alkotója az emésztésben, méregtelenítésben alapvető epének. A testsúlyunk mindössze 2%-át tevő agy tartalmazza a teljes koleszterin-készletünk 25%-át. Összességében: semmi jóval nem kecsegtet, ha túl kevés van belőle. (Szomorú, rövid életre kárhoztatott minden kisgyermek, aki genetikai hiba miatt nem képes koleszterint gyártani.)

Csaknem minden sejtünk képes előállítani ezt a bonyolult, létfontosságú molekulát. Készletünk 70-85%-át saját magunk gyártjuk, egy keveset pedig az ételből pótolunk. A táplálékkal elfogyasztott koleszterinnek mindössze 10-20%-a szívódik fel, normál esetben a többi megy tovább. Az epével egy csomó koleszterint és epesót kiválasztunk, majd ennek 90-95 százalékát visszaforgatjuk az alsóbb bélszakaszból. A koleszterin készítése 37 lépésből áll. Nehezen legyártható, fontos molekula: spórolnunk kell hát vele.

"Raktáron tartunk" 50-90 gramm koleszterint. Naponta 1-2 grammot termelünk. Az étrendből 100-300 mg-ot pótolunk.^® Ha többet fogyasztunk, akkor lassul a termelés, ha kevesebbet, akkor felpörög a gyártósor. Az étrendi koleszterin alig befolyásolja a koleszterin-egyensúlyt.

Legtöbb sejtünk a bonyolult gyártást inkább a májra bízza, és futároktól szerzik be aktuális koleszterin-szükségletet. (Ugyanezekkel küldi tovább a felesleget). A küldöncök neve: lipoprotein.

Lipoprotein 1x1

Testünk vizes közegben virul, ezért a koleszterin, és a többi zsíroldékony (lipid) alkatrészünk csak speciális fehérjékkel összecsomagolva un. lipoprotein gömbökben utazhat a vér vizes közegében. A lipoproteinekben összecsomagolva található számos lipid: a zsírok (triglicerid), a sejtmembránt alkotó foszfolipidek, a koleszterin, és zsíroldékony vitaminok. A lipid alkatrészek mellett minden lipoprotein-labda tartalmaz egy vagy több fehérje-láncot (apo-lipoprotein). Az apo-fehérje olyan, mint az irányítószám a postai csomagon: jelzi, hogy ki a küldemény címzettje.

A zsír-anyagcsere fő csapásirányainak megfelelően a lipoproteinek két fő helyen készülnek: beleinkben, és a májban.

A táplálékkal felszívódó zsírokat a bélfal lebontja, újraépíti, majd tehertaxira pakolja. A taxi neve: kilomikron. A kilomikron egy óriási, pöffeteg lipoprotein-gömbőc, benne a felszívott zsírokkal. A kilomikron apo-B48 címzéssel készül. Az óriási zsír-csomag beleinkből a nyirok-keringéssel (a máj megkerülésével) közvetlenül körbeutazza a testet, és mindenki kiveszi belőle, amire szüksége van. A maradékot a máj gyorsan eltünteti.

A zsír-anyagcsere másik főszereplője: a máj. Ha túl sok szénhidrátot fogyasztunk, akkor a máj kényszerűen zsírt készít a feleslegből (lipogenezis), mert szénhidrátból nem sokat tudunk eltárolni. (Lásd itt.)  A készült zsírt a VLDL nevű lipoproteinbe csomagolja, és kidobja. A VLDL a zsírok (trigliceridek) kikézbesítése során egyre jobban összetöpörödik, és a végül visszamaradt részecske nem más, mint a rossz hírbe keveredett LDL. Az LDL tehát nem más, mint olyan VLDL, melyből már kikopott a zsír. Maradt a töpörödött LDL, és benne a relatíve sok koleszterin.

Ismétlem: az LDL forrása a máj, melyet zsírgyártásra kényszerít a túlzott szénhidrát-fogyasztás! A zsírszegény étrend szükségszerűen sok szénhidrátot tartalmaz, ezért bőséges VLDL-LDL termelést provokál! Ráadásul a máj közvetlenül is képes koleszterinben bővelkedő LDL-t készíteni, ha valaki koleszterin-szegény étrenddel kínozza magát, miközben az épülő sejteknek koleszterinre lenne szükségük. Ilyenkor a máj LDL-termeléssel képes kisegíteni a hiányos sejteket. Tehát hiába a zsírszegény étrend: a máj zsírt készít a fölös szénhidrátokból. Hiába a koleszterin-szegény diéta: a máj kipótolja a hiányt. A zsírszegény-koleszterinszegény étrendi ajánlás ezer sebből vérzik...

A zsírok és koleszterin transportjának zömét a bélből származó kilomikron, és a májból származó VLDL-LDL rendszer intézi. A máj (és bél) ugyanakkor az említett tömött tehertaxik mellett üres iránytaxikat is utcára küld, melyek neve: HDL. Ez apoA címzéssel készül. Finomhangolja a forgalmat, összeszedi a sejtekből a felesleges koleszterint és lipideket, valamint a többi lipoprotein között is az igényeknek megfelelően adja-veszi az utasokat.

Az érelmeszesedésben felmerült lipoproteinek a VLDL-LDL családból valók, és apoB100 címzést viselnek. A VLDL gyorsan lebomlik, ezért meghatározónak tűnik az LDL, mert sok koleszterint tartalmaz, sok ilyen labda kering a vérben, és viszonylag sokáig lődörög. Az LDL normális esetben úgy tűnik el a vérből, hogy a máj kipecázza onnan. Sokak szerint az is megesik, hogy az érfalban lakó fagociták elnyelik, és ezzel az érelmeszesedést okozzák.

A laborleletben olvasható LDL-koleszterin (LDL-C) annyit jelent, hogy mennyi koleszterin kering LDL-részecskékbe csomagolva. (A HDL-koleszterin értelemszerűen a HDL-labdacsban keringő koleszterin tömegére utal.) 

Jó és rossz koleszterin.

Az LDL-koleszterin sajtója rossz, vele szemben a HDL "jó koleszterin" néven fut. A koncepció szerint az LDL koleszterint szállít az érfalba (ezzel hozzájárul az érelmeszesedéshez), a HDL ezzel szemben eltakarítja onnan (un. reverz koleszterin transzport). Szép, és egyszerű koncepció, de sajnos nem igaz. A való világ ennél sokkal bonyolultabb. 

Az LDL-részecske mindenféle jót (köztük koleszterint is) szállít, és nem szokása az érfalban leborítani a koleszterin-rakományát. A fontos lipid-szállító funkción túl számos egyéb trükköt is tud. A lipoproteinek a velünk született immunrendszer ktitikus elemei!^® Megkötik a bennünket támadó paránylények zsíroldékony alkatrészeit (endotoxin, lipopoliszacharid), ezzel fékezik az elszabadult gyulladást.^® De még rafináltabb módon is védenek. A baktériumok ugyanis csak akkor szaporodnak, ha jól érzik magukat. Apró híranyagokkal közlik egymással az örömhírt. A lipoproteinek elfogják ezeket az öröm-üzeneteket, a szomorú, megtévesztett baktériumok pedig szaporodás helyett elpusztulnak.^®

Számos életfontos funkciója van a lipoproteinek bonyolult rendszerének, melyek egyike történetesen a koleszterin szállítása. Az evolúció során vélhetően nem azért fejlődött az LDL, hogy dugulást okozzon ereinkben, és megöljön!

A ronda (apró) LDL.

Nincs tehát jó vagy rossz koleszterin, de létezik csúf LDL. Hogy mitől lesz csúf? Mert a tartós bőség, inzulin-rezisztencia, metabolikus szindróma állandó kísérője a zsíranyagcsere-zavar. Az összekuszált lipoprotein-rendszer következtében ilyenkor szokatlanul csúf, apró, töpörödött (small, dense) LDL-részecskék keringenek a vérben.^® Az apró, tömött (small, dense) sd-LDL. részecskék felszaporodása több okból is problémás.^® Egyrészt kis termete miatt  könnyeben ábújik az érfalon. Másrészt relatíve sok kering belőle, márpedig egyes adatok szerint az érelmeszesedés folyamata a keringő LDL-részecskék darabszámával arányos, nem pedig azok koleszterin-tartalmával.^® (Emlékeztetőül: az LDL-C laborérték az LDL-ben keringő koleszterin tömegét mutatja. A kisebb termetű sd-LDL labdában kevesebb koleszterin fér el, tehát sokkal több apo-B labdacs kell ugyanannyi koleszterin-tömeghez. Metabolikus zavar esetén a labor normál LDL-C-t (koleszterin-tömeget) mutathat, de az apo-B címzések összeszámlálása meglepetést okozhat: a normális koleszterin-mennyiség néha extrém sok töpörödött apo-B labdacsban kering. Az apo-B laborkimutatása ezért sokkal pontosabban mutatja az érrendszeri kockázatot.) 

És ezzel még nincs vége az sd-LDL csúfságainak. Az apró LDL attól lesz kicsi, hogy sokáig bolyong a vérben, közben pedig összetöpörödik, mert kikopnak belőle a zsírok. (Vérmes oknyomozóknak: metabolikus zavar esetén az LDL a májban "postán maradó" jelzéssel készül, így tovább bolyong a keringésben.^®) A hosszas szédelgés során a sejtek kiveszik belőle amire szükségük van, de a károsodott, oxidált lipidek, transz-zsírok senkinek sem kellenek. A sokáig tévelyő sd-LDL-ben óhatatlanul felszaporodnak a sérült, oxidált, és kártékony lipidek. (Különösen akkor, ha ócska, oxidált növényi olajok, transz-zsírok fogyasztásával is segítették a metabolikus zavart.) Ezt a torzult utódot ox-LDL néven említi a szakirodalom.

A metabolikus zavar kísérője tehát sd-LDL, annak elfajult utódja pedig az ox-LDL. Ez már igazi töpörödött törp-ördög!^® Az érfalban várakozó falósejt (makrofág) is gyanúsnak találja: előszeretettel bekebelezi. Hangsúlyoznám: a falósejtek csak akkor nyelik jó étvággyal az LDL-labdát, ha az beteg.^® Összességében tehát úgy fest, hogy az érelmeszesedés fő provokátora nem a koleszterin, hanem a lipoprotein-rendszert (is) károsító anyagcsere-zavar. A zsíranyagcsere zavara rendkívül jellegzetes: az sd-LDL felszaporodása mellett több a keringő triglicerid, és kevesebb a HDL. Ezt a csillagállást atherogén triád (érmész-gyártó hármak) néven is emlegetik.^®  Az érelmeszesedés egyik legfontosabb forrása tehát nem a koleszterin, hanem a metabolikus zavar!^® 

Az LDL-család fekete báránya: a Lp(a).

Létezik egy LDL-változat, mely már eleve kártékonynak születik: az Lp(a) (ejtsd: "lipoprotein-kis-a"). Még az orvosok is alig ismerik, pedig kb. 1.4 milliárd emberben kering több-kevesebb ebből a furcsa nevű LDL-variánsból. Ereinkben naponta ezernyi apró érsérülés nyomán ezernyi apró véralvadék keletkezik, ami gyorsan feloldódik. Az Lp(a) megakadályozza az apró alvadékok oldódását, ezért már egy apró érsérülés helyén is szokatlanul durva thrombózis, érelzáródás alakulhat. Akiben sok Lp(a) kering, az sajnos hajlamosabb fiatalon szívinfarktus miatt holtan összeesni.^® Legalább 30 éve tudjuk, hogy az Lp(a) mindenféle koleszterintől függetlenül, önállóan és durván hajlamosít az érelmeszesedésre.^® Ez persze csúnyán ellentmond a koleszterin-hipotézisnek, és rontja a sztatin-bizniszt, ezért nem sok figyelmet kap. De lépjünk túl az üzleti problémán, és fókuszáljunk a tudományos kérdésre: miért gyorsítja az Lp(a) az érelmeszesedést? Nos azért, mert az erek falában lerakódó plakk nem más, mint egymásra rakódó, réteges véralvadékok sora. Szaporodó adataink szerint az érelmeszesedés nem koleszterin-probléma, hanem alapvetően véralvadási (thrombotikus) betegség.^® Az Lp(a) fokozott véralvadással jár, ezért érthetően fokozza a szív- érbetegség előrehaladását.^® 

A koleszterin-csökkentő sztár-gyógyszerek (sztatinok) nem hatnak az Lp(a) szintjére, így hatástalanok az általa okozott rizikóra. Talán ezért sem kapott eddig sok figyelmet ez a fontos a probléma. Pár éve azonban új gyógyszerek kerültek piacra, melyek erre is hatásosak. Ezzel talán fókuszba kerül az Lp(a) kérdés, és újraértékeljük végre az érelmeszesedés folyamatát, meg a kétes értékű koleszterincsökkentő terápiát. (Folyt. köv.)