1. Colitis ulcerosa, fekélyes vastagbélgyulladás.

A colitis a vastagbél krónikus gyulladásos betegsége. Rendszerint alulról, a végbél környékéről indul ki, illetve ez a szakasz a legsúlyosabban érintett (proctitis). Súlyosabb esetben a vastagbél felsőbb szakaszai is betegek: a szigmabél, bal oldali vastagbél is gyulladásos. Legkiterjedtebb formájában a bélgyulladás a teljes vastagbélrendszert érintheti.

A colitis általában fiatal felnőttkorban jelentkezik. Első és legfőbb tünete az ismétlődő hasmenés. A hasmenéses széklet rendszerint véres, nyálkás jellegű. A laza széklet gyakran napi 10-15 alkalommal is jelentkezhet, az inger éjszaka is felébresztheti a beteget. Gyakran kíséri hasi fájdalom, különösen a bal alhas területén. Hőemelkedés, láz is társulhat a tünetekhez, és idővel vashiányhoz és vérszegénységhez vezethet.

A kivizsgálás során széklettenyésztéssel kell kizárni a hasmenés fertőzéses eredetet. A 3-4 hétnél tovább kitartó, tisztázatlan eredetű hasmenés esetén vastagbéltükrözést indokolt végezni. Ez tisztázhatja a gyulladásos bélbetegség tényét, súlyosságát, és kiterjedését. Szövettani mintavételnek kell történnie, mely a kórisme mikroszkopikus jellegzetességeit is igazolja.

Az endoszkópia során enyhe fokú colitis esetén (felső kép) a nyálkahártya normális érrajzolatának eltűnik, a felszín finoman érdes. A kolonoszkóp fénye sokszorosan megtörve tükröződik vissza. A súlyos, aktív colitis (alsó kép) esetén az erősen vizenyős, vérbő és sérülékeny, törékeny nyálkahártyát összefolyó, elszórt fekélyek tarkítják. A fekélyeket fehér lepedék (fibrin) borítja. A fekélyes colitis elsősorban a vastagbél betegsége, de az autoimmun gyulladás más szerveken is jelentkezhet. Gyakran érintettek az ízületek, szemek és bőr. A bélen kívüli megjelenési formák esetenként évekig elterelhetik a figyelmet a bélbetegségről.

A colitis általában mérsékelt aktivitást és hullámzó lefolyást mutat, de alkalmankánt olyan súlyos, egész vastagbelet érintő agresszív gyulladás képével jelentkezik (toxikus megacolon), hogy csak a teljes vastagbélrendszer sürgős eltávolításával lehet megmenteni a beteg életét.

2. Crohn-betegség, ileitis terminalis

A krónikus gyulladásos bélbetegségek másik típusa régebben jellemzően fiatal felnőttkorban jelentkezett, de manapság egyre gyakrabban találjuk idősödő betegekben is. A teljes tápcsatornát bárhol érintheti, bizonyos szakaszokat érintetlenül hagyva, másokat foltokban megbetegítve. A "klasszikus" Crohn-betegség a vékonybél utolsó szakaszát, a vékonybél-vakbél átmenetének területét érinti a jobb alhasban (terminális ileum). Míg a colitis elsősorban a bél nyálkahártyát betegíti, addig itt a teljes falát érinti a gyulladás, ezért a bélfal megvastagodik, tömötté válik. Esetenként inkább heges szűkületeket okoz a gyulladás, máskor a bélfal átfúródik, és sipolyok keletkeznek egyes bélszakaszok között. A hasfalra vagy gáttájékra kitört járat sem ritka.

A Crohn-betegség tünetei meglehetősen változatosak. A típusos vékonybél-vastagbél lokalizáció esetén visszatérő jobb alhasi jellegű görcsös fájdalmak jelentkeznek, ezért nem ritkán "vakbélgyulladás" gyanújával végzett műtét során derül ki a betegség. Máskor számos vizsgálat történik, mielőtt a betegséget igazolni sikerül. A hosszas betegség rendszerint a laboreredményekben is kóros gyulladásos képet, vashiányos vérszegénységet eredményez. Hasznos, nem invazív lehetőség a széklet calprotectin vizsgálat, mely érzékenyen mutatja a bélrendszerben zajló gyulladást, és az irritábilis bél szindrómától is jól elkülöníti a panaszokat. 

A Crohn-betegség kórismézése rendszerint nehéz feladat, de a gyanú felvetése már fél győzelem lehet. Ilyenkor a vastagbéltükrözés során az utolsó vékonybélszakaszig kell felvezetni az endoszkópot. Mivel a kórkép szájtól a végbélnyílásig a teljes tápcsatornán előfordulhat, ezért a gyomortükrözést, és a vékonybelek speciális radiológiai vizsgálatait is el kell végezni.

A megfelelően kezelt Crohn-betegség sokszor éveken keresztül tünetmentesen visszaszorítható (remisszió), máskor szinte megállíthatatlanul sodródik a beteg egyik szövődményből a másikba. A kezelési taktikában a végsőkig kitartunk a gyógyszeres kezelés mellett, és csak komoly bélszűkületek, vagy sipolyok esetén végezzük el a legszükségesebb sebészi beavatkozásokat.

Mi okozza?

Mai tudásunk szerint az IBD-nek nincs egyetlen konkrét oka. A hajlamosító genetika, a mérgesebb bélflóra, ill. bélfalat károsító környezet együttesen formálja a betegséget.

Nincs olyan kitüntetett génhiba, mely egyértelműen IBD-t okozna, ugyanakkor legalább 99 olyan gént ismerünk, amelyik többé-kevésbé hajlamosít a krónikus bélgyulladásra. Ugyanezen génváltozatok számos további gyulladásos-autoimmun betegségre is fogékonnyá tesznek (ábra).^®  

A genetikai hozományon túl is meghatározó a környezet szerepe, hiszen az emúlt évtizedekben durván szaporodik mindkét típusú IBD (és a többi gyulladásos-autoimmun betegség).^®  Amint az iparosodás és "jólét" útjára tér egy ország: látványosan terjedni kezd az IBD.^® Az urbanizált környezethez erősen feldolgozott, adalékolt és tartósított étrend tartozik, amit antibiotikumok és antiszeptikumok kiterjedt használata kísér.^® A civilizációs ártalom jelentősen elszegényíti, átformálja a normálisnak tartható emberi bélflórát, és megzavarja a lakóközösség valamint gazda békés viszonyát.

Az IBD terápiája.

⇒ Gyulladás-csökkentő terápia. A gyulladásos bélbetegségek klasszikos orvosi kezelése a gyulladás megfékezésére fókuszál. Hagyományos gyógyszereink (Salazopyrin, Salofalk, Imuran, szteroidok) mindegyike potens gyulladáscsökkentő. A "biológiai" kezelés (pl.: Humira)  ígéretesen szép neve ellenére ugyanezt teszi: célirányosan kiüti a gyulladásos folyamat egyes kulcsfontosságú elemeit. Sajnos nem csak a bélben. A gyulladáscsökkentő kezelés hatékonyan lehűti a paranoid immunrendszert, ugyanakkor  számos mellékhatás kíséri. Ráadásul, mint láttuk: a gyulladás-hajlam csak egyik tényező a három közül. 

⇒ A bélflóra átalakítása. 

A fogantatástól felnőttkorig mindenkiben alakul egy személyre szabott, viszonylag stabil mikrobiom (un. entero-típus).^® A betegekben található lakóközösség néha látványosan (máskor kevésbé) különbözik az egészséges bélflórától, és jellegzetesen csökken annak diverzitása.^® Annyi bizonyos, hogy a beteg nem képes békességben élni a benne lakó elszegényedett közösséggel, és úgy fest, hogy éppen ettől beteg. Erre utal, hogy sok betegben tudunk olyat bélflórát alakítani, amivel jobban kijön.

A probiotikumok néhányféle (max. egy tucatnyi) jótékony mikrobát tartalmaznak, melyek "felülírják" a bélflórát. Ez persze nem lesz tartós, és nem pótolhatja az egészséges közösség változatosságát, de a patogének kiszorításával colitis ulcerosa esetén mégiscsak segíthet valamit. Crohn-betegségben alig.^®  

A féregnyúlvány ("vakbél") eltávolítása a makacs colitis esetén meglepően gyakran (az esetek harmadában) javulást hoz.^® Ez a csökevényes zsákutca ugyanis rezervoár-ként raktározza a megszokott (és adott esetben betegítő) bélflórát. A vakbélműtét után a mikrobiom "memóriája" elvész, így könnyebben épülhet új flóra. Az ép "vakbél" eltávolítása ma még ritkán merül fel, de másra nem reagáló colitis esetén a jövőben elterjedhet.

A széklet-transzplantáció (Fecal Microbiota Transplantation, FMT) ígéretes módszerünk az ép, egészséges bélflóra "beültetésére".  Az FMT látványosan gyógyítja a Clostridium által okozott bélgyulladást,^® és IBD esetén is számos sikeres próbálkozásról van tudomásunk.^® Azonban számos kérdés ma sem tisztázott. Nem tudjuk a donorszéklet optimális kezelési módját, nem tudjuk hogyan legjobb bejuttatni, adjunk-e antibiotikumot előtte, hányszor érdemes ismételni, és meddig tart a hatása. Végül a legnagyobb probléma: ma sem tudjuk, hogy ki az optimális donor, és a nyugati országokban egyre nehezebb egészséges, gazdag flórával élőt találni. A kétségek ellenére az FMT már felbukkant a terápiás ajánlások között, de még sok kutatást igényel a minőségi standardok kidolgozása. 

⇒ Áteresztő bélfal regenerálása. 

A "lyukas kerítés" egyértelműen hozzájárul a bélfalban alakuló polgárháborúhoz. Egy friss vizsgálatban az áteresztő bélfal háromszorosára emelte a Crohn-betegség kialakulásának kockázatát.^® A "lyukas" bélfal évekkel megelőzte a bélgyulladást, tehát nem következménye, hanem forrása volt a gyulladásnak! De mi okozhat áteresztő bélfalat?^®  

• Napi cirkadián ritmus felborulása, alváshiány.
• Pszichés stressz, és extrém fizikai terhelés.
• Alkohol, és számos gyógyszer (aszpirin, nem szteroid gyulladásgátlók, kemoterápia).
• Élelmiszeripari emulgeátorok (karragén, poliszorbát, karboximetilcellulóz, stb.)
• Cukoralkoholok, mesterséges édesítők (szorbit, mannit, xilit)
• Növényi lektinek, és kiemelten a gabona-glutén.
• Bizonyos baktérium-típusok (diszbakteriózis).

Fontos kiemelni, hogy a genetikai gyulladás-hajlamunk születéstől adott, de a fentiek lehetőséget kínálnak a változtatásra. A bélfal regenerálására önmagában persze kevés lehet gyógyuláshoz, de miután  kórosan áteresztő bél a betegség egyik lehetséges oka, így minden egyes betegnél törekedni kell annak felszámolására!

IBD és diéta.

Nem kérdéses, hogy a gyulladásos bélbetegség összefügg a gagyi nyugati diétával.^® és a bélflóra látványosan igazodik az étrendhez.^® De hogy mit kellene helyette enni? Nos, arról lényegében fogalmunk sincs.^® Ennek tudható, hogy a gyakorló bélbetegek évek során a létező összes étrendi jótanácsot végigpróbálják, mielőtt feladják a reményt. A következőt azoknak ajánlom, akik még nem adták fel.

A húsevő (ragadozó, carnivore) étrendi ajánlás arra alapoz, hogy a bélfal sérülését provokáló növényi források kiiktatása meglepő javulást eredményezhet.^® A gabonafélék, növényi lektinek (hüvelyesek, paradicsom, paprika, padlizsán, stb), finomított cukorfélék, cukoralkoholok, növényi olajok, olajos magvak elhagyása szinte minden betegnek előnyére válhat. Egyéni érzékenységtől függően mellőzendő a tej, tejtermékek (esetenként a tojás-fehérje is). Helyettük az étrend a nutriensekben bővelkedő, könnyen emészthető minőségi húsfélékre alapoz. Legjobb a szabadon tartott kecske, birka, marha, bivaly, és vadhús ill. halféle, de a tanyasi kapirgálós jérce, gyöngytyúk, kacsa is minden pénzt megér. Az antibiotikumtól mentes, minőségi forrás itt kulcsfontosságú lehet. Különösen megbecsülendők az említett jószágokból származó zsiradékok, belsőségek, és jól elkészített inas-csontos-porcos húslé. A tojás sárgájának lipidjei, és különösen a lecitin: pedig a colitis speciális gyógyszere! ^® 

Ez a csapásirány határozottan szembemegy az általános diétás ajánlásokkal, de szerintem ez senkit sem izgat, ha történetesen éppen ettől marad remisszióban a betegsége. Angolul értőknek íme egy kis motíváció.