Az erre alkalmas vendégnyílás és beteg esetén lehetőség van a rendszeres beöntésekkel a vastagbél átmosására, melyet követően a szájadék lezárható, és 2-3 napig további teendőt nem igényel. Az átmeneti székletmentes periódus miatt a széklettartási képességnek egy nem valódi, de jól értékelhető formája elérhető így, ezért beszélhetünk pszeudo-kontinenciáról. A módszert alkalmazó elégedett betegek kevesebb problémát említenek a gázokkal, szagokkal, hasmenéssel vagy szorulással, megszűnik a bőr irritációja. Több szabadságot és kényelmet élnek meg, mert a hagyományos zacskót nem szükséges viselniük. Ennek ára némi eltökéltség a vastagbél "beidomítására", továbbá egy 30-40 perces procedúra, melyet általában másnaponta reggel szükséges elvégezni.

Ki alkalmas irrigációra?

A beöntést a vastagbél utolsó szakaszaival készített vég-sztóma (szigmoidosztóma, descendosztóma) esetén lehet leginkább alkalmazni erre pszichésen és testileg is alkalmas beteg esetén. A döntéshez az operáló sebészt, sztómás nővért feltétlen érdemes bevonni. NEM alkalmas az irrigációra a vékonbéllel készült ileosztóma, és az urosztóma sem. A többi vastagbélsztóma esetén egyedi mérlegelés szükséges. Összefoglalva: irrigálhat minden olyan sztómás beteg, akinek:

• a vastagbél leszálló szakasza van kivezetve

• kemény a széklete

• sztómája normál lefutású (befogadja a beöntőcsövet)

• nincs súlyos keringési és légzési betegsége és

• aki szeretné elsajátítani az irrigálás technikáját, ezáltal szabályozottabbá tenni az ürítést.

Mikor lehet elkezdeni az irrigálást?

Technikai szempontból a beöntések a műtétből felépülést követően csaknem azonnal elkezdhetők, mégis többnyire szokás javasolni egy minimum 6 hetes átmeneti periódust. Ezalatt a betegnek meg kell tanulnia a hagyományos sztómaápolás és zsákcsere fortélyait. Ennek ismeretével később, ha esetleg pl. egy hasmenéses betegség miatt az irrigáció átmenetileg nem végezhető, a beteg nem kerül zavarba a hagyományos sztómazsák használatával sem.

Mire van szükség az irrigációhoz?

1. Irrigációs szett. Minden nagyobb segédeszköz-gyártó cég forgalmazza a szükséges beöntőkészletet. Ennek fő része a két liter körüli kapacitású víztartály, melyet műanyag csatlakozócső köt össze egy kónuszos elemmel, ami a sztómához csatlakoztatható. A beöntőcsövön az áramlás szabályozására alkalmas zárszerkezet van. A víztartályon kalibrálás mutatja a befolyt vízmennyiséget. Praktikus kiegészítő lehet továbbá a tartállyal egybeépített hőmérő, mert a túl hideg és túl meleg víz beöntése egyaránt komoly kellemetlenségeket okozhat.

2. Leeresztő zacskó. Alul és felül nyitott, cső alakú zsák, az irrigálás során ez kerül a sztómanyílásra. Felső nyílásán keresztül a kónuszos rész melléfolyástól mentesen illeszthető a sztómára, alsó nyitott végén pedig a kimosott béltartalom a WC-be vezethető.

3. Tisztálkodó eszközök, törlők, síkosító gél, sztómalezáró dugó és -sapka.

Az irrigáció körülményei.

A beöntést a WC-ben végezzük, célszerűen a reggeli órákban. Különösen a kezdeti időkben kell rá időt és nyugalmas körülményeket szentelni. Eleinte egy óra is szükséges lehet, később a rutinnal ez 30-40 percre csökken. Optimális esetben több toilette is van a házban (nem zavarja a családot a hosszas WC-használat) és nem kell sietni sehova. Szükséges kellék lehet a napi sajtó vagy a kedvenc könyv is. A procedúra kezdete előtt sokan javasolják a reggeli és hozzá meleg folyadék elfogyasztását, mely segíti a spontán bélműködést, a vastagbél kiürítését megindító reflex beindulását.

Az irrigáció technikája.

- A víztartályt kézmeleg csapvízzel feltöltjük, és állva vállmagasságban egy erre elhelyezett fogasra felakasztjuk a WC mellett.

- A sztómasapkát eltávolítjuk, és a szokott módon megtisztítjuk környezetét. A szájadékra felragasztjuk a leeresztő zsákot, a szokásos helyzetben a WC-re ülünk és a zsák alsó nyílását a kagylóba eresztjük.

- Légtelenítés után az irrigációs szerelék kónuszát síkosítjuk, majd a leeresztő zsák felső nyílásán keresztül óvatosan a sztómába illesztjük. Az óvatos nyomás fenntartása mellett megnyitjuk az elzárócsapot, és 500-800 ml. vizet folyatunk a vastagbélbe. A pontos mennyiség egyénenként változhat, meghatározásában a sztómás nővér és a saját tapasztalat segíthet. Természetesnek tekinthető, hogy a beáramló víz egy csekély feszítő érzést okoz.

- A kónuszt eltávolítjuk és a felső nyílást lezárjuk. Hirtelen, nyomás alatt ürülő tartalomra is fel kell készülni. Kényelembe helyezkedünk, kiolvassuk az újságot, és megvárjuk a vastagbél leürülését.

- A folyamatot megismételjük 300 ml. víz beöntésével. A leürülő folyadéknak többé-kevésbé fel kell tisztulnia. A leeresztő zsákot a maradék vízzel átöblítjük, majd az nyílásait lezárjuk. Következik a reggeli kávé, fogmosás, esetleg reggeli torna. A mozgás elősegíti a vastagbél utolsó maradványainak távozását.

- Végezetül eltávolítjuk a leeresztőzsákot, lezuhanyozunk, és a stomanyílást záródugóval, sztómasapkával látjuk el.

Rövid idő után a folyamat rutinmunka lesz, mely a reggeli teendők között fél órába sűríthető. Miután a vastagbél a fenti tréninghez hozzászokik, 2-3 napon keresztül a sztóma teendőt gyakorlatilag nem igényel, csendben meghúzódik egy diszkrét testszínű kis tapasz alatt...

Gondosan olvassa el az irrigáló szetthez mellékelt használati útmutatót és kövesse annak utasításait. Ha irrigálás során bármilyen panasza merül fel, forduljon kezelőorvosához és kérje ki tanácsát.