Egy nagy tanulmányban megkérdezettek 62 %-a szerint a napi székletürítés a jó egészség egyik biztos jele. Ráadásul, ha elmarad a széklet, hajlamos hashajtóért nyúlni, és kierőszakolni az egészséges életérzést. A "nagyközönség" jórésze tehát azt is hajlamos szorulásnak tekinteni, ha nincs minden nap spontán széklete. De ugyanígy nyilatkozik az is, ki keménynek ítéli a végterméket, vagy nehézséget okoz annak kiürítése. Székrekedésre panaszkodik az is, aki ürítést követően nem érzi a kellemes, elégedett megkönnyebbülést, vagy időnként megfájdul a hasa. Mi hát valójában a székrekedés?

 A gasztroenterológus (az un. Róma III. kritériumok szerint) akkor beszél krónikus székrekedésről, ha az elmúlt 3 hónapban hashajtózás nélkül az alábbiakból legalább 2 kritérium fennállt:

1. Az ürítések legalább negyedében erőlködni kellett.

2. A székelések legalább negyedét elégtelen kiürülés kellemetlen érzése kísérte.

3. Az ürítések legalább negyedében kemény az ürülék.

4. Kevesebb, mint 3 ürítés történik hetente.

A hasi puffadás, fájdalmas ürítés, véres ürülés, ujjal történő manipuláció, elégtelen kiürülés szintén a szorulás kísérőjelensége lehet. A sorolt kritériumok jól összekavarják az érintett szubjektív érzéseit (erőlködés, kellemetlenség), a nehezen meghatározható "keménységet", és az objektíven megszámolható aktusokat. Eme zagyvaság minden funkcionális emésztőszervi zavar orvosi meghatározására jellemző, hiszen ilyenkor egy megfoghatatlan panaszáradatból kívánunk betegséget faragni.

Nehéz tehát megállapítani, hogy mennyire kell a szemnek kigúvadnia, hogy erőlködésről beszélhessünk, vagy valóban keménynek tarthatók-e a potyogó csapágygolyók, ha még éppen nem repesztik meg a porcelánt, viszont könnyedén kiürülnek. De látható: nem kell minden napon székletet csiholni ahhoz, hogy egészségesnek érezhessük magunkat. Nyugodtan hagyjuk 2-3 napig dolgozni a vastagbelünket, mielőtt megerőszakolnánk a hashajtókkal!

A székrekedésnek nincs kapcsolata a vastagbélrákkal.

Az évtizedek óta gyakorolt szorulás nem jelez vastagbélrákot, és nem okoz daganatot. (Ezért aztán a nálunk fejlettebb egészségügyet üzemeltető Angliában például szorulás miatt nem indokolt vastagbéltükrözést végezni.) Amennyiben azonban az addig rendszeres székelési rend megváltozik, esetleg hasmenéses és szorulásos periódusok kezdik váltani egymást - az természetesen már figyelmet, és kivizsgálást érdemel. Ha az elhanyagolt vastagbélrák végül bélelzáródásig fajul, a széklet teljesen elakad, és a beteg felpuffad, - az szomorúan látványos, akut sebészeti kórkép, amit nem lehet szorulással összetéveszteni.

A székrekedés tehát egy gyakori, de nehezen pontosítható panaszcsomag. Önmagában nem rontja az életkilátásokat, és az esetek túlnyomó többségében semmiféle szervi baj nem áll mögötte. Saját megfogalmazásomban a panaszokból akkor válik betegség, amikor a székürítéssel kapcsolatos apró-cseprő fennakadások szaporodása és súlyosbodása miatt a toilette az életvitelt akadályozó, napi csatározás hadszínterévé válik. Azonban ekkor sem maga a székürítés nehezítettsége a kezelendő betegség. A székrekedés csak a táplálkozás, életvitel, és gondolkodásmód problémáit jelző üzenet, ami a wc körül kibontakozó szinte kényszeres igyekezetben talál pótcselekvést. A betegség az, ha az érintett ezt a logikai ellentmondást nem ismeri fel, vagy nem hajlandó tudomásul venni. Ezen a ponton pedig a napi székletért folytatott ádáz küzdelem a kiváltó okától elszakad és öncélú tüneti kezeléssé válik.

A székrekedésnek ritkán található szervi oka.

Ilyen ritka betegség például a colon inertia, ahol a vastabél fejlődési rendellenessége miatt egy rövidebb-hoszabb bélszakasz falából hiányoznak azok az idegsejtek, melyek a normális bélműködést koordinálják. Az egyre súlyosbodó székrekedés itt kora fiatalkortól fennáll. A vastagbéll petyhüdt fala egyre jobban kitágul a pangó bélsártól, és általában éveken keresztül csak beöntésekkel sikerül székletet csiholni. Végül rendszerint teljes bélelzáródés képe alakul ki, és ennek műtéteinél extrém méretű vastagbél-szakaszokat kell eltávolítanunk.

Sokkal gyakoribb a hashajtó-abuzus, és indokolatlan beöntések által előidézett vastagbél-működési zavar - a szerzett colon inertia. A vastagbél zavartalan működéséhez megfelelelő étel-ital, aktív életvitel, és elegendő nyugodalmas emésztési idő szükséges. (Lásd a kérődző állatokat.) Bármelyik hiányozzék, a széklet elmaradozik, az aktus nehezedik. Ha nem a kiváltó okra fókuszálunk, hanem hashajtókkal, esetleg beöntésekkel siettetjük az ürítést, úgy a vastagbél egyre jobban elmarad a munkájával. Mintegy elvégezzük helyette a melót, ezért egyre jobban ellustul. Végül már csak segítséggel tudja ellátni a feladatát.

A székrekedés: civilizációs betegség.

Bármilyen kritériumokat is használjunk a meghatározására: a székrekedés rendkívül gyakori népbetegség. Okait tehát a civilizációs ártalmak között érdemes keresnünk, mint a stressz, a mozgásszegény életmód. A baj az, hogy a stressz életünk része: amióta a fáról lemásztunk, mindig jöhet valahonnan egy kardfogú tigris - és jön is, csak időközben más bőrbe bújt. Aztán a tanulatlanabb, rendszeres aktív fizikai munkát végző népességben a szorulás éppen olyan elterjedt, mind az irodában kuksolók között. Logikusnak tűnik az étrend szerepe. Az elégtelen folyadékfogyasztás, a túl sok finomított alapanyagból készített étel, és az elégtelen rostbevitel szerepét szokás hangsúlyozni. Ha az emészthetetlen élelmi rostok megfelelő mennyiségét (naponta 30-50g!) elfogyasztjuk, és iszunk is rá elegendő vizet (2-3 liter!), - akkor jelentős tömegű lazább széklet keletkezik, aminek bizony távozni is kell valahol pár naponta. A tudományos összehasonlításokban e helyütt a fejlődő országok népességét szokták citálni, akik kénytelenek chips és gumicukor helyett mindenféle gyomot megenni a túléléshez: és valóban nem jellemző betegségük a szorulás. Az érveléssel az a baj, hogy őket bizony a "civilizáció" megannyi áldása sem sújtja, így az összehasonlítás erősen kétséges. A szorulás okairól vélt tudományos elképzelésünk tehát igen rozoga lábakon áll. (Ha Ön szakember, és éppen a fejét csóválja, akkor figyelmébe ajánlom a témakör egyik legnagyobb nevű szakértője, Wexner monográfiáját a székrekedésről. Ő sem sokkal meggyőzőbb.)

♦

 Mit is mond el valójában rólunk a székrekedés?

Legyen bármilyen az étrendünk és emésztésünk, a széklet állagáért elsősorban a vastagbél működése felel. A vastagbél minden vonatkozásban a rejtegetésre ítélt belső világunk lakhelye. Alkalmasint szégyellnivalónak érezzük a beleink kordulását, egy elszabadult szellentés pírral önti el arcunkat, a székelés pedig legintimebb szféránkhoz tartozik. Még az is elbújik eme aktushoz, aki egyébként gátlás nélkül "dob egy sárgát" az út szélén. A képszerű magyar "árnyékszék" kifejezés jól tükrözi, hogy itt valami rejtett, félreeső zugban zajló titkos manipuláció folyik árnyékba száműzött, elbújtatott belső tartalmainkkal. A bennünk pangó salak, bélsár prezentálja számunkra a belénk kövesedett, emészthetetlen, tudattalanba fojtott, megtagadott, feltáratlan problémákat. A szorulás szimbolikus jelzés arról, hogy valahol dugó van, valami elzárja az utat, bennünk rekedt valami.

A székelés szorosan kapcsolódik belső békénkhez. Bizonyos emberek a megszokott, nyugodt környezetükből kiszakadva (pl. egy utazás kapcsán) akár egy hétig nem ürítenek, amíg a megszokott hazai terepre vissza nem érnek. Ez a belső nyugalom ingatagságát, a béke törékenységét jelzi, és egyben megmutatja az alkalmazkodókészség hiányát. Az alkalmazkodás itt sem a símulékonyságot, a kritikátlan alakváltoztatás, a gerinc hiányát jelenti. Sokkal inkább jelentené azt a szilárd, rendíthetetlen egyensúlyi középpontunkat, amelyből nem billent ki a környezetünk változása. Hiányában egy síma utazás képes felborítani a nyugalmunkat és alapvető életfunkcióinkat is.

Az ürítéssel könnyítünk terheinken, letesszük a ballasztot, megszabadulunk a feleslegtől. Visszaadjuk a körforgásnak azt, ami számunkra felesleges és használhatatlan. Az adakozás, visszaadás aktusa ez, aminek nehézsége, a székrekedés az adakozási kedvünk zavarát tárja fel. Társadalmunk mozgatórugója a "gazdasági növekedés". Talán ez az abszurd illózió okozza bennünk az örök elégedetlenséget, a soha nem elég érzését. Kielégíthetetlen igényünkké vált a szebb, jobb, nagyobb. 25 éve "Az Opel sose kop el!" szlogen jelentett még valamit számunkra, - ma már pár éves autót cserélünk újabbra. Kényelemszeretetünk és igényünk az anyagi biztonságra kimeríthetetlen. A fáradhatatlan kaparást sját életünkön is túlterjesztjük: gyermekeink könnyű életére gyűjtünk, vaskos életbiztosítást kötünk. Anyagi jólétünk sosem volt még ilyen stabil, ahogyan szellemi sivárságunk sem. Társadalmi szinten erről is beszél a járványos méreteket öltött szorulás. Amikor gúvadó szemekkel préselünk az árnyékszéken, gondolataink között fel kell sejlenie annak is, hogy mi az, ami valójában szükségtelen számunkra, de nem tudunk tőle megszabadulni.

A hashajtásról.

A székrekedés öngyógyításának kézenfekvő formája a (vény nélkül elérhető) hashajtók alkalmazása. Az emberek többsége a naponkénti székletürítést tekinti normálisnak, esetleg korábban ilyen rend szerint végezte dolgát. Idősebb korban aztán a előző általános okokhoz társul még a bélrendszer fokozódó renyhesége, a gátizomzat megereszkedése, a zsigeri idegrendszer "elhangolódása", ezért a széklet egyre ritkábbá válik. Sok betegben szinte kényszeressé válik a korábban normális napi széklet kicsikarása, mely a hashajtók túlzott és indokolatlan rendszeres használatához vezet. Az 1-2 napos székletelmaradást és ürítési nehézségeket automatikusan hashajtó bevetésével szokás orvosolni. Ezáltal a kijárat közelében berögösödött széklet feletti béltartalom felhígul, majd némi görcsölés után az alul képződött dugót kirobbantja. A beavatkozás azonban egyúttal a vastagbelet mintegy kisöpri, a normális bélbaktériumokat leradírozza, és a rostos béltartalom maradékát is kihajtja. Ennek következménye, hogy a következő széklet formálódásához szükséges feltételek leromlanak, ezért hashajtás nélkül az még keményebb lesz, annak minden következményével. Így áll elő az egyre reménytelenebb ördögi kör, melyből ismételt, egyre erőteljesebb hashajtás nélkül nem látszik a kiút...

A székrekedés kezelése.

Amennyiben rendszeresen hashajtózunk, paradox módon a megoldást a hashajtók fokozatos elhagyásában kell keresni. Ezzel megszakítható az előzőekben taglalt ördögi kör. A megkeményedett széklet kiürítésében segíthet a székletet kissé fellazító, síkosító hatású glicerines végbélkúp alkalomszerű használata. A hashajtózás visszaszorítása mellett azonban azonban további változtatások is szükségesek az étrendben, életvitelben.

Bőséges folyadékbevitel nélkül nincs normál széklet. Ha nem figyelünk rá, a vese meglepően kevés folyadékfelvétel mellett is kipréseli belőlünk a felesleges mérgeket (sűrű vizelet kiválasztásával), de ennek áraként a székletből a vastagbél minden lehetséges nedvességet kiszipolyoz. Ez magától értetődőnek hangzik, de a tapasztalat szerint többségünk csak akkor iszik, ha szomjas, ez pedig elégtelen folyadékbevitelt jelent. Szomjúságértezünk valamiért elégtelenné vált, ezért nem bízhatjuk rá magunkat, mert ez óhatatlanul elégtelen fogyasztáshoz vezet. Érdemes néhány héten keresztül számon tartani a folyadékbevitelt, és rászokni a rendszeres, tervszerű ivásra. Legalább napi 2,5-3 liter folyadékfogyasztás tanácsos (ép veseműködés mellett), leginkább a tisztított víz, illetve a tea formájában. A száraz hegyvidéki levegő (pl. sielés), a nyári meleg, az aktív fizikai munka a napi folyadékigényt jelentősen tovább emeli.

Az emészthetetlen növényi rost (cellulóz) megfelelő mennyiségének bevitele elengedhetetlen, hogy nagyobb tömegű, lazább állagú, és kiürítésre alkalmasabb széklet formálódjon, és az emésztést mintegy befejező, jóféle vastagbélbaktériumok békességben éljenek bennünk. Vaskos magyaros étrenden, állati eredetű fehérjékkel túltöltekezve a szervezetünk nitrogén-terhelése jelentős, és a rothadásos jellegű folyamatok dominálják a bélműködést, aminek eredménye renyhe bélműködés, és nehezen üríthető, kenőcsös állagú széklet. Elsősorban növényi eredetű étrenden a vastagbélben főként fermentációs jellegű baktérium-tevékenység alakul ki, ami nagyobb tömegű, savanyúbb vegyhatású, csaknem szagtalan, könnyen kiüríthető székletben fog mutatkozni.

A rendszeres fizikai aktivitás szintén elengedhetetlen a normális bélműködés helyreállításához, a stressz csökkentéséhez, és az általános egészséghez. A napi fél óra tempós séta, kerékpározás minimális elvárás az ép test - ép lélek koncepciójának jegyében. A székletürítés a vegetatív (zsigeri) idegrendszerünk paraszimpatikus aktivitását igényli. A stresszes, rendszertelen életmódunkból eredő felfokozott szimpatikus aktivitás csökkentése szükséges a kellő egyensúly eléréséhez. A rendszeres testmozgás pedig kitűnően alkalmas a borzolt idegrendszerünk kisímítására is.

A székrekedés valódi megoldására tehát nem kevesebb a teendőnk, mint a testi és lelki szükségleteink közötti harmónia visszaállítása. Anyagi élvezeteink ésszerű korlátozása automatikusan jó hatással lesz szellemi életünkre. Az önmagunkra fordított időben persze óhatatlanul előtörnek majd a problémáink, melyeken már régóta ülünk. (Alkalmasint leszállunk a döglött lóról.) Normális székelési rend azonban nem várható, ha életünkben rendet nem tartunk. A székelési habitus éppúgy idomítható, mint például belső óránk is. (Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy aki rendszeresen egy időpontban ébred, kis idő után már ébresztőórára sincs szüksége a felkeléshez, ha megfelelő alvási időt hagyott magának.) A reggeli teendőink közé beiktatható egy húsz perces békés időszak, amit nyugodt körülmények között magunkra fordíthatunk. A székürítés tekintetében sokat segíthet egy nagy bögre csaknem forró tea, víz, akár tejeskávé, ami sokszor magában is székelési ingert okoz (az un. gastrocolicus reflex kiváltásával). Ha nyugalomban, erőlködés nélkül eltöltünk ezután 10-15 percet a WC-n: sokszor csoda születik. De akkor sincs okunk feszültségre, ha nem születik. Majd holnap.