A ráknak számtalan másodlagos oka van. De még a ráknak is van egy mindenek felett álló, elsődleges forrása. A rák legfőbb magyarázata, hogy a normális sejtek oxigén-égetése helyett a ráksejtek cukor fermentálásából élnek. (Otto H. Warburg)

Az egészséges gyomorban savnak kell lennie. Ha nincs elég, vagy tönkretesszük a savtermelést, akkor elégtelen emésztés, kóros bélflóra, és krónikus betegségek formájában kapjuk a büntetést.

Gabona-alapú étrendünk a krónikus betegségek melegágya. A glutén-érzékenység: csak a jéghegy csúcsa.

Életed a baktériumoknak köszönheted. Azért létezhetsz, mert a bélbaktériumok ezt megengedik neked. Sajnos tudomásul kell venned, hogy nem vagy több, mint: egy indokolatlanul büszke táptalaj.

A Védanta-szánkhja elképzelés teremtésról, tudatosodásról mintegy 5.000 éve friss. Kevés avatottabb magyarázója van Daubner Bélánál. Figyelem! Mély víz: csak úszóknak!

Örömhírt kaptam ma. A Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, egykori évfolyamtársam keresett meg azzal, hogy a weboldalam helyet kapott a tanszék ajánlott forrásainak listájában. A rendhagyónak ítélt betegtájékoztatók, a pszichoszomatikus jelleget is hangsúlyozó szemlélet alapján még ama eretnekség is felmerült, hogy jövőre én beszéljek orvostanhallgatóknak elme és test összefüggéseiről.

Szívmelengető a hír, hiszen a évek óta próbálom a dogmatikus kánonná merevedett orvostudomány határait feszegetni - erősen nélkülözve a szakma pozitív visszhangját. Betegeim visszajelzése természetesen mindennél fontosabb, de bevallom: nem könnyű úgy részt venni a tudományos kongresszusokon, hogy UFO-nak érzem magam. Az orvosképzés merev szabályrendszere kevés szabadságot hagy a kreatív gondolatnak, és a stúdiumon csak úgy verekedhet át az orvosjelölt, ha az elfogadott struktúrához idomul. A kánon pedig newtoni biomechanikus orvoslást közvetít tudományos díszcsomagolásban. Az "evidence based" medicína a varázsszó, de kevesek hajlandók végig gondolni, hogy valójában mily' kevés a valódi evidencia az orvosi gyakorlatban. Kritikátlanul fogadunk el gyógyszeripar által támogatott evidenciákat éppúgy, mint idejemúlt történelmi hagyatékot.

"Mi ezt itt így szoktuk."- mondotta évekig idősebb sebész kollégám, ha szóvá tettem, hogy miért varrja sodrott, hidrofil lenfonallal bőrt. "Meg aztán könnyebb is kiszedni." - tette hozzá. Természetesen, hiszen a varratszedés idejére szinte kipállott a bőrből. Ma már eretnekség lenne mással varrni bőrt, mint hidrofób monofil varróanyaggal, de a történelmi hagyomány kihalásához évtizedek kellettek.

Az orvosképzés sem változik dinamikusabban. De szívmelengető a hír, mert arra utal, hogy a változás szele lassan meglegyinti az orvosegyetemeket is. A jövő orvosképzésébe talán belopódzik a placebó jelenség, a test-elme paradigma, az orvos-beteg kommunikáció hipnotikus hatalma,  a beteg természetes intelligenciájának tisztelete és a határtalan öngyógyító mechanizmusainak elfogadása. Az orvos lassan talán újra levetkőzi az egészségosztó félisten szerepet, és egy participatórius univerzumban egyenrangú partnerévé válhat betegének. A beteg pedig lassan hajlandó lesz vállalni a felelősséget a betegségéért, és gyógyulásáért egyaránt.

Dermesztő is egyben a hír, mert azt feltételezi, hogy olyat mesélhetek leendő orvosoknak, amit más talán kevésbé tudhat vagy éppen bátorkodik felvállalni. Sebészként beszélhetek gasztroenterológiáról, gasztroenterológusként beszéhetek pszichoszomatikáról, pszichológus növendékként beszélhetek filozófiáról. S miközben a féliskolázottak álműveltségével szólítanak beszélő helyzetbe, még az is előállhat, hogy a kánon részévé merevedik mindaz, ami ma még csak ellenkultúra...

♦

(Frissítás. 2014. óta valóban büszke óraadó lettem a Szegedi Egyetemen. A "Pszichoszomatikus integratív medicína elmélete és gyakorlata" c. kurzus természetesen nem fogja megváltani az orvosképzés gyakorlatát. Az este 6 órára időzített, fakultatív tárgy érthetően nem mozgat tömegeket. Mindazonáltan hiszem, hogy minden évben kikerül általa néhány idealista friss orvos, aki megfelelő helyre tudja tenni az orvosi tudományát egy átfogó világképben. Akkor pedig már megérte az erőfeszítés.)

A 17-18. századi tudományos fordulatban gyökerező "modern" orvoslás utóbb végzetesnek tűnő tévedésre épül: szétválasztotta testet és szellemet. Ezt a hibát korrigálni látszik a 20. századelő kvantum-fordulata, mely a newtoni világképet alapjaiban írta át. A kvantum-elmélet alkotói és értő interpretátorai között praktikusan nem létezik gondolkodó, aki szétválaszthatónak tartaná anyagot,  energiát és információt. Orvosi megfogalmazásban ez a test, szellem (és lélek) szétválaszthatatlan egységét jelenti. Természetesen nincs okunk azt feltételezni, hogy a relativitás és kvantum-elmélet végleges és valós igazság, melynek fényében Newton vagy Leibniz munkája kudarcnak ítélendő. Azonban az újabb világképre alapozva olyan eredményeket hozhatott az emberi megismerés, melyet a newtoni fizika nem tett volna lehetővé. Ha elfogadjuk, hogy CT és MRI, atom-óra és GPS hasznos dolgok, akkor el kell ismernünk Einstein, Podolsky, Rosen, Bell, von Neumann, Wiegner Jenő, Niels Bohr, Heisenberg és tudós elmék hosszú sorát. Munkájuk filozófiai tartalma ugyanoda mutat: test és szellem szétválasztása olyan fikció, mely erősen korlátozza az alkotás, a tudomány, és nem utolsó sorban a gyógyítás lehetőségeit. Ez a közel évszázados ismeret ellenére az orvostudomány a mai napig arisztotelészi (fekete-fehér, igen-nem) logikára és newtoni billiárdgolyó-fizikára alapozva próbálkozik elsöpörni a test és elme betegségeit.

Minden krónikus betegség az orvoslás kudarcát jelenti: olyan elhúzódó, tartós gyötrelmet, melyet legjobb esetben is csak karbantartani tud, meggyógyítani nem. A krónikus betegségek járványszerű elszaporodása mutatja, hogy az orvostudomány egyre közelebb jár saját korlátaihoz, és egyre kevesebbet tud tenni az emberek gyógyulásáért. A gyógyítás minden kultúrában spirituális aktus volt, mígnem két évszázada maga alá gyűrte a (mára elavult) determinisztikus világkép. A spirituális gyökereitől megfosztott, tudományos álruhába öltöztetett medicína számára az ember számos csavarból összeépített gépezetté silányult, melynek működése, betegsége és egészsége megfejthető. A tudományos elmélet szerint a csavarok számbavétele, helyére illesztése egészséget teremt. A gyógyerő birtokosa a tudós orvos, ki panaszokat hallgat, tüneteket vizsgál, analizál és elkülönít - azaz diagnosztizál. A civil életéből kiragadott, pizsamába öltöztetett, passzív szerepbe kényszerített beteg a gyógyítást mindössze elszenvedi, és az egyenlőtlen viszonyban  felelőssége legfeljebb az együttműködésre korlátozódik. A tudományos orvoslás szemléleti korlátait jól tükrözi a civilizációs betegségek elsöprő áradata. Az emberek tovább élnek, mint száz éve - de nem boldogabbak, és betegebbnek tűnnek. A gyógyítás leginkább a tünetek elkendőzésére korlátozódik, és a kudarc garantált. (A tüneti gyógyászat paradoxonát illetően: ha az autónk műszerfala fékhibát jelez, vajon megelégszünk-e a visszajelző lámpa kiiktatásával? A felszínes tüneti kezelés bizonyosan megbosszulja magát a következő éles kanyarban.)

A biomechanikus orvoslás néhány évszázados zsákutcájának végén ígéretes kiutat mutatnak azok a kutatások, melyekre a test és szellem egységét helyreállító újabb tudomány épül. Ezt a tendenciát jelzik a furcsa nevű "új tudományok" (bio-pszichológia, neuro-pszichológia, pszicho-fiziológia, pszicho-szomatika, pszichoneuro-immunológia, stb.), melyek a kvantum-fizika elméletével, és a tudományos vizsgálódás alaposságával - valójában a nyolcezer éves keleti bölcseletet fedezik fel újra...

kongresszuson meglehetősen régóta nem szerepeltem tudományos előadással. A hétvégén megtettem, és miközben a hallgatóság arcain tükröződő értetlenséget és ellenállást figyeltem, ismét eszembe jutott, hogy miért nem. Mert „nyelvi nehézségeim” különösen orvosi társaságban szembeötlőek.

A barkoba-játék működés közben leplezi le a holografikus tudatot. Hogyan?

Kaliforniai kutatók a minap publikáltak egy vizsgálatot, melyben azt próbálták feltérképezni, hogyan alkot agyunk egy belső térképet a világról. A szavak, fogalmak jelentéstani (szemantikai) egységekbe tömörülnek, és a jelentésnek megfelelően kötődnek bizonyos agyterületekhez. Tehát egy szemantikai egység felismerése rendre bizonyos területek aktivitásával jár, amit folyamatosan nyomon követtek egy képalkotó vizsgálattal (fMRI). A nyelvet alkotó fogalmakat nem a hangalakjuk hanem jelentésük szerint rendezzük csoportokba, majd egyre nagyobb és általánosabb kategóriákba. Ezt a gyermek nyelvi fejlődését figyelve kitűnően meg lehet figyelni. A kisgyermek még nem csoportosítja árnyalt kategóriákba a fogalmakat, amit mindenki tud, aki próbált már barkobát játszani 4 éves gyermekkel.  Valahogy így hangzik, ha éppen a gyermek a kérdező:

-Állat?

-Igen.

-Tengeri malac?

-Nem.

-Zebra?

-Nem.

-Víziló?

-NEEEEEEEEM!

A 4 éves gyermek még alig képes árnyalt kategóriákba rendezni a világot, így nem túl könnyű vele barkobát játszani. A nyelvi fejlődésünkkel egyre árnyaltabb kategória-rendszere önmagában nem meglepő, de nyelvünk kartoték-rendszere, szerkezete annál inkább. Ugyanis az a struktúra, amit a kutatók kaptak, nem újdonság. A jellegzetes szerkezet, melybe agyunk a fogalmak kategóriáit sorolja egy skála mentes fraktál, mely rendre visszaköszön, bármilyen szinten vizsgálnak egy komplex hálózatot. Az egymással összefüggő fogalmak szorosan összekapcsolódó klasztereket alkotnak, melyek egymásba fonódva úgynevezett mini-világokat képeznek, ahol a fogalmak egymással szoros kapcsolatban állnak. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a külvilág milliónyi tárgyát, fogalmát néhány jól tervezett lépésen keresztül össze tudjuk kötni. (Állat – szőrös – növényevő - csíkos - fekete-fehér - zebra. Állat – szőrös – ragadozó - csíkos – feketesárga - tigris.)

Ami igazán bámulatos a dologban, hogy 10-15 éve a kutatók rájöttek, hogy a természetben akármilyen komplex hálózatot vesznek szemügyre: ugyanezeket a rendező elveket találják. A sejtjeink anyagcsere hálózatában ügyködő molekulák ugyanilyen struktúrában kapcsolódnak.

Az internet 10 év alatt robbanásszerűen és spontán felépült link-hálózata pontosan így épült fel. (Az internetet nem kitalálták, a hálózat spontán szerveződött.)

Ha a Facebook ismeretségeket feltérképezzük, az embereket összekötő szociális hálózat ugyanilyen struktúrát alkot.

Ha a csillagok egymáshoz mért távolságát és sűrűségét feltérképezik: a felépült szerkezet ugyanaz.

A példák folyamatosan szaporodnak, és egyre világosabban látható: a mikroszkópikus vagy galaktikus méretű komplex hálózatokat szervező matematikai törvényszerűségek univerzális jellegűek. 100 milliárd idegsejtünk a káosz határán egyensúlyozó skála-mentes fraktál-szerkezetet alkot, melynek dinamikus működési kapcsolatai hatványtörvények mentén szerveződnek. A rugalmasan egymásba alakuló idegi hálózatok nem lineáris kapcsolódási törvényei  a kozmosz minden szerveződési szintjéről visszaköszönnek. A fogalmi kategóriákat kezelő agy mini-világ struktúrát épít fel, és viselkedése tökéletesen megfelelnek a holografikus jellegű univerzum építkezési szabályainak. Nem tudom, hogy a nyelvész kutatók tisztában vannak-e vele, de egy univerzális építési szabálynak a szemantikai megjelenésére találtak egy szép példáját.

Ref.: Alexander G. Huth, Shinji Nishimoto, An T. Vu, Jack L. Gallant. A Continuous Semantic Space Describes the Representation of Thousands of Object and Action Categories across the Human Brain. Neuron, 2012

Az "univerzális építési szabályzat" iránt érdeklődőknek Barabási Albert László könyveit ajánlom. Korunk egyik jelentős fizikusa.

...A területen dolgozó tudósként azonban úgy gondolom, hogy nagyon nem korrekt dolog embertársainkat kísérleti nyulakként kezelni. A kísérleti nyulaknak a kísérleti laboratóriumokban a helyük...(Pusztai 150 másodperces - kolosszális botrányt kavaró TV-nyilatkozatának részlete.)

„Pusztai Árpád pályája a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetében kezdődött, majd – 1956-ban történt emigrálását követően – a skóciai Rowett Research Institute-ban ívelt magasba. Több évtizedes – elismerést és hírnevet hozó – kutatómunka után, 1998-ban hirtelen megtört a karrierje. Munkahelyéről való eltávolításának okát egyik magyar kollegája (Sajgó Mihály) ekként kommentálja: a „tapasztalt és eredményes kutató olyan – a GM-élelmiszer ellenőrzése területén korábban soha nem alkalmazott – vizsgálatokat végzett, melyek előzetes eredményei gyanút ébresztettek egy meghatározott GM-élelmiszer ártalmatlanságával kapcsolatosan. Ezeket a vizsgálatokat folytatni kívánta, ehhez további anyagi támogatásra volt szüksége, amit a részeredményekre hivatkozva kért./.../ Minthogy a kísérletekre szánt keret kimerült, a vitathatatlanul szükséges folytatáshoz további anyagi támogatást kellett szereznie. Ezért, és nem feltűnési vágyból beszélt a televízió nyilvánossága előtt alig két és fél percig, 1998. augusztus 10-én. A szenzációra éhes média és az angol nyelvterületen különösen erős zöld mozgalmak azonnal reagáltak: a természet világába történő kontrollálatlan beavatkozásként értékelve a történteket, a GM-élelmiszerek forgalmazásának betiltását, de legalább megkülönböztető jelölésüket követelték. Ezt követően a vihar kitört. A riport után két nappal Pusztai Árpádot munkahelyéről kitiltották, a kutatási témát leállították.”

Ezt a könyvet vélhetően kevesek fogják teljes jelentőségében megérteni. Nekik azonban szemernyi kétségük sem marad majd: a reánk bízott földi Paradicsom tiltott gyümölcséből ha eddig tömegesen nem is fogyasztottunk volna, akkor a génmanipulált élelmiszerek kontrollálatlan bevezetésével azt néhány éve megtettük. A teremtmények közötti határok önkényes összekuszálásával a csodálatos egyensúlyban összekapaszkodó ökoszisztéma minden játékszabályát felrúgtuk, s ennek büntetése nem maradhat el. A technológiailag lehetséges és a morálisan megengedhető közötti egyre szélesedő szakadék sehol nem látható olyan markánsan, mint a biotechnológia hozományán (és az orvoslás élet-halál közötti határterületein.)  Jól érzékelhető, hogy tiltott vidékre tévedtünk az eszement rövidlátó érdekek mentén erőltetett génmanipulációval, klónozási kísérletekkel.  Éva sajnos nem csak megkóstolta az almát. Láthatóan éppen jóízűen és kilószám zabálja.

Nagyon fontos olvasmány mindenkinek, aki bepillantást szeretne nyerni az élelmiszeripar kulisszái mögé, netán érdekli, hogy profitorientált piaci erők egyenes ági folyományaként miket tol le nap mint nap a száján.

A könyv itt letölthető.