Payday Loan
A stresszt elkerülni nem tudjuk. De eldönthetjük, hogyan reagáljunk rá. 
Developed by JoomVision.com
img
img
img
img
img
img
img
img
img

Aranyér, végbéltáji betegségek.

Teljeskörű kivizsgálás, korszerű és kíméletes kezelés.

Vastagbéltükrözés - fájdalomcsillapítással.

Rutinszerű bódítás, modern eszközpark.

Gyomortükrözés.

Reflux-betegség tisztázása. Gyomorfekély, gyomorrák szűrővizsgálata.

Gasztroenterológia

Emésztőszervi panaszok kivizsgálása, kezelése.Divat-betegségek kiszűrése.

Vastagbélrák szűrés.

Ne várja a kései tüneteket! 50 év felett ideje szűrővizsgálatot kérnie!

Betegtájékoztatók.

Ha már kérdezte kezelőorvosát, gyógyszerészét - de mindhiába.

Konzultáció, gyógybeszéd.

Lelet-megbeszélés, tanácsadás. Bizony, már a beszélgetés is gyógyíthat.

Sebészeti beavatkozások.

Ha minden kötél szakad. Mert van, mikor tényleg csak a kés segíthet.

Stressz-kezelés.

Nincs igazi gyógyítás stressz-kezelés nélkül. Elmondom, miért.

Fókuszban:

Betegtájékoztatók:

Developed by JoomVision.com

A gyomorákról - tudománytalanul.

Talán megdöbbentőnek tetszik a rettegett gyomorrákot pszichés problémák között tárgyalni. Legalább ilyen döbbenetesnek tartom azonban, hogy miközben nanotechnológiáról álmodunk, és a világűrbe lövöldözzük fel egymást, a mai napig nincs fogalmunk a rákbetegség valódi okáról és kezeléséről.

Idézem a talán legrangosabb, Amerikai Nemzeti Rák Intézet (NCI) 2009-es tudományos(-fantasztikus) állásfoglalását a gyomorrákról:

"A gyomorrák pontos oka ismeretlen. A betegséggel összefüggésbe hozható rizikótényezők az alábbiak:

  • Helicobacter pylori fertőzés.
  • Időskor.
  • Férfi nem.
  • Gyümölcsben és zöldségben szegény diéta.
  • Sós, füstölt, tartósított ételekben gazdag étrend.
  • Krónikus atrófiás gasztritisz, intesztinális metaplázia.
  • Vészes vérszegénység.
  • Gyomorpolyp, familiáris polyposis.
  • Korábbi gyomorrák a családban.
  • Dohányzás.
  • Óriás redős gasztritisz (Menetrier kór)."

Ismétlem: a hivatalos állásfoglalás nem okokat sorol. Pusztán olyan körülményeket, amikor gyakrabban találunk gyomorrákot. Tehát ha férfi létedre megöregedtél, lakik a gyomrodban egy elterjedt hétköznapi baktérium, dohányzol, szereted a sprotnit és nem bírod a franciasalátát - gyakorlatilag véged van. Tekintve, hogy olyan elterjedt bajokat citál a felsorolás, minthogy teszem azt nem vagy nő, vagy nem haltál meg idejekorán, alig állít használhatóbbat a tudomány, minthogy: fokozott rizikód van a gyomorrákra, ha még nem távolították el a gyomrod! Olyan meggyőző e lista, hogy leginkább azon csodálkozhatunk, ha valaki megéri a hatvanat és még nem vitte el a gyomorrák. Ellenben, ha mégis felüti a fejét a daganat, első kérdés mégis az: miért pont én? A szomszéd is bagózik, a Feri meg reggel-este sósheringet fal, Menetrier (vagy mifene) kórom meg sose volt!

Olyan tudományos púderlista ez, ami valójában semmimást nem takar, mint a tényt: fogalmunk sincs, mitől lesz valaki gyomorrákos.

Váltsunk hát nézőpontot.

Amennyiben elfogadjuk hogy pusztán apró alkatrészei vagyunk valami nagy egésznek, azt az ismeretelméleti alapszabályt is el kell fogadnunk, hogy értelmi vonatkozásban az egyszerű sosem fogja átlátni a bonyolultabbat. A rákos sejt alapvetően felrúgja a társas együttélés szabályait, elutasítja a nagyobb egész, a test játékszabályait. Valószínűleg soha nem érthetjük meg a rákbetegséget, ha a részletekben egyre mélyebbre ásva, a daganatos sejt molekuláris genetikájában kutatjuk a választ.

A rák megértéséhez is közelebb vihet bennünket a megérzés, beleélés, intuíció, mint az intellektus. Érdemes talán egy kitérőt tenni itt a gyomorbaj fejezeténél is felemlített sokrétű szimbolikus vonatkozásra, ami a gyomor szintjén mutat testi párhuzamot. Ne féljünk végig gondolni, hova vezet a feltételezés, hogy testi nyavalyáink mindegyike a lélek sanyarúságát tárja elénk. A tudattalanba lenyomott lelki éhínség mutatkozik előttünk testi formában, mert egyébként nem voltunk hajlandóak tudomást venni az igényeiről. Ezen az ösvényen fordítva haladva viszont a betegségeink a lelkünkhöz vezethet vissza, ha megfelelően olvasunk a testi tünetek között. Ha a rák kifejlődéséig tagadtuk e gondolatsort, itt már valóban kevés a veszíteni valónk.

A gyomor tehát nemcsak étkünkkel kapcsolt befogadó, tárolóhely, turmixgép és vegykonyha. Érzelmeinket éppígy befogadja, előemészti, és megfelelő formában adagolja tovább. Az indulataink feldolgozása, előemésztése és tolerálható formába öntése éppígy ide köthető. Emésztetlen, kifejezésre nem juttatott érzelmeink ezért érthetően megfekszik a gyomrunkat. Az érzelemvilág gyermeki leragadása, a korlátozott befogadókészség, a tudattalanba száműzött, kiéletlen benyomások óhatatlanul torzulnak, és a gyomor fizikai szintjén törnek elő. Elfojtott, kiéletlen indulataink, leplezett de kifejezhetetlen agressziónk hosszú évek alatt szintén átalakul, torzul, a belső többletfeszültség pedig kisülni igyekszik, mint egy túltöltött kondenzátor. Hosszú évekről beszélünk, ahol az érzelmi-indulati jellegű problémákat elnyomjuk, semmibe vesszük, esetleg arra alkalmatlan csatornán keresztül, intellektuális síkon próbáljuk megoldani. Egyfajta túlzott és rosszul értelmezett önkontroll ez az elnyomás, ahol a jogos helyüket kereső, feltörni igyekvő tartalmainkat korlátozzuk, fojtjuk önmagunkba. A környezetünkkel megbomlott egyensúlyt, a tartós konfliktust jelezheti a gyomor az agitációt, háborúságot jelképező gyulladásos jelekkel, ekkor a gyomorbaj panaszaival, a gyomorhurut és reflux tüneteivel találkozunk. Amennyiben öntudatlan énvédő mechanizmusaink a konfliktust a totális tagadás és kontroll felé vezetik, lehatároljuk magunkat környezetünktől. A külvilág és belsőnk közötti sérült kapcsolat a gyomor krónikus irritációját, ingerültségét okozza. Amint torzul, beszűkül az információcsere külvilágunk és belsőnk között, úgy sérül a kommunikáció valódi énünk és testi-fizikai megjelenési formánk (a "porhüvely") között. Az addig harmonikusan együttműködő, a nagy egésznek magukat alárendelő sejtjeink szintjén jelentkező lázadásnak vagyunk itt tanúi, ahol az önálló életre kelt rákos sejtek képviselik mindazt, amit addig szigorú kontroll alatt próbáltunk tartani. A közös célokat elutasító ráksejtek kontroll nélküli szaporodása, az apoptózis, a programozott sejthalál elutasítása jelzi az átszakított gátat, áttört korlátot. A nyomás alól felszabadult sejtcsoport éppúgy a miénk, mint a többi - genetikai állománya, kromoszómakészlete ugyanaz. Éppen csak nem hajlandó tovább semmiféle önkontrollra, együttműködésre. Parttalan szaporodik, a környezeti korlátait semmibe veszi, a környező szervekbe tör és pusztít, zabolátlanul szétterjed és a szervezet egészének, ezzel pedig még önmagának elpusztítása árán is kiterjeszti hatalmát, kifejezi létét.

A gyomorrák kifejezetten agresszív daganat. Gyógyítására a mai napig egyetlen eszközünk a szike - ami bizony nem sokkal több egy jól élezett, kifinomult kőbaltánál. A design jobb de a lényege ugyanaz. Ha sikerül a rákos gyomor teljes beteg részét kiműteni, a környezetéből pedig sikeresen kigyomláljuk az összes daganatos áttéttel bíró nyirokcsomót: a beteg kiheveri a rákbetegséget. Ha már nem lehet a gyomrot eltávolítani, vagy daganatot hagyunk vissza a hasban: a beteg hosszú, gyötrő kemoterápia után több-kevesebb idővel meg fog halni. Az onkológia átlagos túlélési időkben gondolkodik és nem gyógyulásban.

Mire tanít bennünket a gyomorrák?

Az ember meglehetősen korlátozott tudattal jön világra, de élete során lehetőséget kap e tudat szélesítésére, önmaga fejlesztésére. Egy harmonikus élettörténet végén egyre felfelé ívelő, szélesebb horizont átfogó tudatot kellene látnunk, a végállapotot nevezzük talán bölcsességnek. A kisgyermeket megmosolyogjuk, ha szemét behunyva azt hiszi: nem látjuk. Növekedése során természetesnek vesszük, hogy tudatának fejlődésével "tisztábban lát", már csukott szemmel is el tudja magát helyezni a térben. Egy optimális felnőttkort lezáró öregség bölcsességet is kellene jelentsen, ahol végezetül - mielőtt tovább állnánk - szeretteinktől elköszönünk és nyugodt szívvel, megbékélten adjuk tovább kiszolgált testünket az enyészetnek. Történt itt azonban valami, ami ezt a fejlődési ívet megtörte, és a tudat visszafejlődéséhez vezetett. Társadalmi szinten megmutatkozik ez a szerencsétlen élőholtakkal, elbutult idősekkel feltöltött szociális otthonokban. A látványosan kibontakozó idiokrácia az emberi tudat fejlődéstörténetében bekövetkezett hasadást tükrözi, aminek forrása lehet, hogy a "tudományos világkép" miatt elveszítettük az eredendő kapcsolatot gyökereinkkel. Lelkünktől elszakítva azonban testünket kell mértéknek és abszolútnak tekintenünk. A minden kétségbeesett és nevetséges igyekezet ellenére mulandónak mutatkozó test aztán olyan dermesztő halálfélelmet hoz, hogyha már mindenképpen halni kell, akkor rendszerint egyetlen kívánságunk a lehetőleg gyors halál. (Így még véletlenül sem marad időnk végiggondolni, hogy hol rontottuk el.) Ezt az égbekiáltó hiányosságunkat köpi a szemünkbe a lassú senyvedéssel fenyegető, rettegett rákbetegség.

Ha a megelőző, finomabb jelzésekre nem hallgattunk, a gyomorrák végezetül kíméletlenül visszavezet bennünket a megtagadott gyökereinkhez. Nincs többé már veszíteni való, levethetünk minden érzelmi béklyót, felesleges korlátot és gyerekes kötődést. Visszatalálhatunk igazi énünkhöz, és szeretetteljes érzéseinknek éppen úgy teret adhatunk, mint az elfojtott agressziónak, és visszafogott aktivitásnak. Nem kell már elfogadnunk, hogy mások állítják fel nekünk a játékszabályokat, szabják meg a kereteinket. Nincs többé okunk magunkban visszatartani semmit. Önkifejezési lehetőségeink új dimenziókat nyerhetnek a pusztuló testben, ha fejlődésünk területét át tudjuk vetíteni a régóta elhanyagolt szellemi síkra. A hosszú évtizedekre visszanyúló lelki önéheztetést próbáljuk ilyenkor kárpótolni ebben a szférában. Ha sikeresen tovább tudunk haladni e gondolatok mentén, akkor a gyomorrák is több lesz, mint egy kegyetlen formája az érthetetlen és értelmetlen halálnak. A magunkra hívott sorstól kapott, talán utolsó lehetőségünk lesz arra, hogy éljünk a lehetőségünkkel és szellemi tökéletesedéssel töltsük azt a röpke időt, amit ebben a gyorsan hanyatló testben tölthetünk. (Filmajánló: Morgan Freeman - Jack Nicholson: A bakancslista.)