Payday Loan

Aranyérbetegség? Korszerű megközelítés, csak a legszükségesebb beavatkozások.

 
Kezdőlap

Friss blog-bejegyzések:


Országos vastagbélrák szűrés. Óvatos öröm.
Kelt: 15 március 2017, 09.46 , Rovat: Politika és közélet blog
Országos vastagbélrák szűrés. Óvatos öröm.
A hírek szerint 2018-tól végre tényleg elindul hazánkban is a népesség-szintű, központi behíváson alapuló, szervezett vastagbélrák szűr...
Magánorvoslás a magyar egészségügyi útvesztőben.
Kelt: 26 február 2017, 21.30 , Rovat: Politika és közélet blog
Magánorvoslás a magyar egészségügyi útvesztőben.
Politikai üzenetekkel ritkán terhelem a szakmai jellegű vastagbél oldalt, bár meglehetősen sarkos véleményem van a rothadó magyar közéletrő...
ÁRVÁLTOZÁS!
Kelt: 02 január 2017, 09.52 , Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
ÁRVÁLTOZÁS!
Kedves Betegeim! A rezsicsökkentés sajnos nem gyűrűzött be a rendelésemre, ezért 2017. januárjától emelek a szolgáltatási árakon. A megle...
A 100 legjobb magyar orvos. Vagy mi.
Kelt: 08 július 2016, 14.59 , Rovat: Politika és közélet blog
A 100 legjobb magyar orvos. Vagy mi.
"Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának." (Woody Allen) Tegnap régi ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy...
Mi az a proktológia?
Kelt: 01 május 2016, 06.55 , Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
Mi az a proktológia?
A proktológia: a végbéltájék problémáival foglalkozó orvosi szakterület. A témakör illusztrálására ma találtam egy rendkívül beszédes...

Követné az újdonságokat?

Alább feliratkozhat a friss hírek követésére.

Feliratkozás

Címének megadásával 1-2 havonta hírlevelet kaphat, melyben a rendelést érintő hírek, újdonságok, friss blogbejegyzések, továbbá az újabb betegtájékoztatók találhatók.
Adatait természetesen kényszervallatás alatt sem adom át harmadik félnek.
2015. január 03. szombat, 17:37

A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (2.)

A biomechanikus orvoslás ellentmondásai.

biomechanic_brainAz előző írásban kifejtettem, hogy a miért korszerűtlen fél évezred tudományos eredményeivel a hátunk mögött a tudományos orvoslás védelmében hadakozni. Vázoltam, hogy az alternatív/komplementer gyógyászatra irányuló elpusztíthatatlan igény elsősorban mitikus gondolkodási keretből táplálkozik, és gondolati keretrendszereink hierarchikus egymásra épüléséből következik, hogy a mitikus gondolkodás erejét nem lehet tudományos rációval legyűrni. Tömjénfüst alkalmas lehet ördög ellen, de vallás ellen nem hat az antiszeptikum.

 

A folytatás még nehezebb lesz. Bemutatom, hogy a „tiszta racionális tudomány” nevében kiüresített orvosi gyakorlat szemléleti, morális, és jogi paradoxonok sorát szülte, és a komplementer gyógyászat (és benne az alternatív áltudomány) feltámadását a materiális orvoslás egyoldalúsága táplálja. Racionalitás mellett eltiporhatatlan igényünk van szépre és morálra, autentikus pszichés/spirituális élményekre, melyek az egészség felé fejlődés, növekedés (gyógyulás) nélkülözhetetlen aspektusai. Az orvostudomány saját árnyékával hadakozik mindaddig, míg képtelen ezt a igényt respektálni, és támogatni.

A „tiszta ész kritikája”.

A biológiai doktrínára épült orvoslás filozófiája redukcionista. Szemlélete szerint a kitartó tudományos megismeréssel a részekből előbb-utóbb összerakhatóvá válik az egész ember, tehát a racionális orvostudomány panáceát ígér – talán majd egykor. A beteg ellenben gyógyulni szeretne – most. Az ellentmondás feszültséget szül a gyakorlati orvoslás minden területén, de súlyos betegség és haldokló beteg közelében mellbevágóan lélekromboló lehet.

Mit kínál ma valós napi gyakorlat például hasnyálmirigy rákos betegnek? Szerencsés esetben egy brutális műtétet, mely után összezavart emésztése miatt soha nem fog már jóízűt ebédelni. Szerencsétlenebb esetben néhány hónapos gemcitabin méregkúrát, ami néhány hét statisztikai túlélést kínál számára, az extra időt azonban az ágyban, vagy a WC-ben fogja eltölteni, esetleg félúton a kettő között. Története végén fájdalmaktól gyötörten, emberi méltóságának maradékától is megfosztva hever majd egy kórteremben, ahol zavart orvosok kerülgetik lesütött szemmel, mert rendkívül nehéz belátniuk, hogy a tudomány véget ért, és amit művelnek, az nem gyógyítás, és már orvoslásnak is alig nevezhető. A büszke tudományos ateizmus mérhetetlen magányra ítéli a gyógyíthatatlan beteget. A tudomány kizárólagosságában hívő orvost cserben hagyja a hite akkor, mikor a tudomány kevésnek bizonyul. Az ateista orvos kerüli a haldoklót, mert semmi használható mondanivalója nincs az elmúlásról. Saját halálfélelmét, és a sikertelen orvoslás frusztrációját jobb híján cinizmus vagy tagadás mögé rejti. A kudarc beismerése, és őszinte együttérzés helyett a haldokló beteg körül rendszerint lázas „tudományos” semmittevés kezdődik, ami nem ritkán a kutyaütés kategóriáját közelíti, de annak sem nevezném, mert a beteg kutyának hamarabb odaszánják az altatót, mint haldokló betegnek az utolsó néhány morfin injekciót, mely megszabadítja a szenvedéseitől.

A halál közelében a materiális (lélek nélküli) tudományos orvoslás abszurd drámába fullad. Előbb tüneteket palástol, később a leromlást lassítja, végül szomorú, magányos és méltatlan pusztuláshoz asszisztál. Az ateista orvos nem tud empátiával fordulni a haldoklóhoz, mert világképében puszta űr van ott, ahova társa indul, és nincs ember, ki ne rettegne az üresség szélén.

A képlet másik oldala sem vigasztalóbb. Az ateista haldokló egyetlen menedéke a végsőkig tagadás önmaga, és családja előtt. Az utolsó pillanatig várja az orvostudomány csodáját, és menekül a valóság elől – mert a csoda nem jön. A hiú reménnyel haldokló ateista szorongása kezelhetetlen fájdalmakban tör elő, és nagyon sokáig küzd az üresség ellen, mielőtt elengedi ezt a világot. A tagadásba menekült haldokló megfosztja szeretteit az őszinte búcsú lehetőségétől, és elképesztő mennyiségű gyászmunkát örökít utódaira. Sajátos paradoxon, hogy a tiszta racionalitásba kapaszkodó ateista nem tud tiszta elmével távozni.

A sarkított karcolat lassan két évtizedes gyakorló orvosi tapasztalás percepciós torzulásából táplálkozik, vagy ha úgy tetszik: „near peer review”. A racionális beteg nem talál kapaszkodót, a racionális orvoslás pedig rendkívül keveset segíthet egy irracionális határhelyzetben. Lehet, hogy a hitre épülő alternatív gyógyászat nem kínál egyebet illúzióknál. De a semminél több még a leggyengébb illúzió is – a többieknek pedig marad egy korai elhárító mechanizmus: a tagadás.

Nil nocere?

A redukcionista doktrina szerint az ember nem több, mint a genetikai információ által meghatározott sejtkupac, tehát az alkatrészek megfelelő mélységű ismeretével a betegség megmagyarázható, és azok korrekciójával gyógyítható. Ha esetleg ma még nem is, akkor majd egyszer bizonyosan. E gondolkodási keretben az ember egy rendkívül bonyolult, de kitartó kutatással megfejthető szerkezet, az orvos pedig kellő tudással felvértezett bio-mechanikus percíziós műszerész. A biológiai paradigmát körülbástyázó jogrendben az orvos kizárólagos jogot kapott a gyógyításra, hozományként pedig mellé kapta annak csaknem teljes felelősségét.

A racionális orvoslás fejlődéstörténetében a gyógyulás forrása Isten kegyelméből fokozatosan átkerült a tudós orvos kezébe, a beteg szerepe pedig folyamatosan csökkent. A beteg ma leginkább személyiségi jogokkal felruházott tárgy, mely passzívan elszenvedi a tudományos gyógyítást, a folyamat kisiklása esetén pedig egyre több felelősség terheli a gyógyítót. Az individualizmus élén járó Egyesült Államokban az orvos-szakmai felelősség már a betegellátást erőteljesen akadályozó, kritikus kulcskérdéssé élesedett. Nálunk a hasonló tendenciát jól szemlélteti a Polgári Törvénykönyv közelmúltban bevezetett „sérelemdíj” fogalma (1), mely tovább szűkíti a „még védhető orvosi hiba” körét, és a beteg személyiségének teljes védelmét biztosítja anélkül, hogy a legkisebb kötelezettséget róná a gyógyulni kívánó betegre. A gyógyulás szinte korlátlan felelősségével megterhelt orvoslás defenzív taktikával reagál az abszurd elvárásra, ezért felesleges vizsgálatok, próba-szerencse kezelések tömegét borítja a betegre. (Az ellátórendszer kimerített kapacitásáért is alapvetően a „defenzív medicina" felelős.) Az orvos-szakmai protokoll ma egyre szigorodó eljárási rendben követeli az elvégzendő vizsgálatok sorát, de alig tartalmaz utalást arra, mikor NE orvosoljon az orvos.

A prominens ex-politikus feleségének visszatérő vastagbél-panaszait már számos korrekt kivizsgálás tisztázta. A munkamániás jogász nyugdíjazása azonban sokat rontott a neurotikus feleség panaszain, aki rendre újabb vizsgálatokat követelt, melyet senki nem mert tőle megtagadni. A sokadik (felesleges) vizsgálat során bekövetkezett szövődményt az intézmény ellátta, de a család jogi keresetét elkerülni nem tudta. Az intézmény komoly deficittel zárta a szövődményes eset ellátását, majd peren kívül gazdagította tovább a tehetős családot.

„Legalább ne árts, ha már segíteni nem tudsz” – mondja az orvoslás alapelve. Egy olyan jogrendben azonban, mely csaknem kizárólagos felelősséget ró a tudomány által felkent orvosra, a beteg pedig személyiségének teljes védelmét kapja az egészségért vállalt személyes felelősség említése nélkül – paradox módon nem tartható a „nil nocere” józan elve. Az Egyesült Államokban józan becslések szerint évente 100.000 embert megöl, és másfél milliót (!) károsít maga az orvosi tenni akarás (2). Az orvoslást kísérő károk dermesztő mérete, és ijesztő szaporodása nem az orvosképzés hanyatlását, vagy az orvostársadalom degenerációját jelzi, hanem a torzult felelősségviszonyokból fakadó felesleges túlkezelés következménye. Az orvos ma tudomány nevében orvosol, és nem ritkán pusztít. A probléma oka nem a tudomány hiányossága, hiszen tudásunk és technológiánk exponenciálisan fejlődik. Az orvoslás növekvő kártékonyságának oka a tudomány mindenhatóságának téveszméje, ami nem engedi, hogy a beteg több felelősséget kapjon a saját gyógyulásában. Az omnipotens tudomány halálig gyógyítja a beteget. A visszafogottabb orvos egy kicsit előbb abbahagyja.

Emlékezetes betegünk a szövődményes gyomorműtétet követően három reoperáción esett át, de a szerencsétlen epecsorgást megállítani nem sikerült. A három hónapos tortúra során csecsemő szintjéig hospitalizált beteget azzal az utasítással engedtük haza, jelenleg többet tenni nem tudunk érte, otthon háromszor 15 percet üljön kedvenc diófája árnyékában. Két hét alatt megszűnt az epecsorgás, és ma is áldja a napot, mikor elengedtük. (Csodákra képes a diófa árnyéka - bár azóta már körtefával is gyógyítottunk...)

Saját egészségügyünk pusztító oldaláról nincs megbízható hazai adat, de óvatos becslés szerint is évente betegek tízezreit károsítja az orvosi buzgóság – a legjobb szándék ellenére. Amikor a komplementer gyógyászat esetleges hatástalanságáról beszélünk, akkor nem hagyhatók figyelmen kívül a defenzív orvosi túlkezelésből származó károk. A megfelelő orvosi ellátás MELLETT adott homeopátiás készítmény lehet akár hatástalan, de legalább nem ártalmas. A hatástalan homeopátiás készítmény relatív haszna nyilvánvaló, ha felesleges, defenzív, és kártékony orvosi túlkezelés HELYETT kapja a beteg. (Környékünk egyik legfelkészültebb háziorvosa bátran ad homeopátiás készítményt a tizenkettedik fajta felesleges gyógyszer helyett. Miért lenne baj, ha placebót osztogat, tudja mit csinál, és kárt előz meg vele?!)

Megyeközpontunk kórházában minden évben felbukkan néhány beteg, aki a tudományos orvosi ellátás HELYETT fordul hatástalan alternatív gyógyászathoz, és elkésett, menthetetlen stádiumban kerül orvoshoz. Szomorú eseteik (gondolkodásunk sajátos hozzáférési heurisztikái miatt) nagy nyilvánosságot kapnak, a szkeptikus érvelők pedig gumicsonthoz jutnak a komplementer gyógyászat elleni rágódáshoz. Két szempontot azonban nem szabad elfelejteni. A hatástalan alternatívákat választó, kárt szenvedett betegek aránya elenyésző az intézmény „normál” üzemmódjából származó orvosi túlkezelés (rendszerhiba) áldozatainak népes táborával szemben. Másfelől figyelemre méltó, hogy a megkérdezett betegek mivel magyarázzák az alternatív út választását. Az intézményes út személytelen ridegségét, félelmetes beavatkozásokat, és türelmetlen, indolens egészségügyi dolgozókat jelöltek meg. Természetesen nem reprezentatív adatokról beszélek, inkább csak személyes benyomásról, de az üzenet világos: a beteg valami olyasmit keresett, amit nem tudott kínálni az intézményes medicina. A jelenség tovább sürgeti, hogy tisztán elkülönítsük az alternatív és a komplementer gyógyászat fogalmait, korlátozzuk, ami kártékony, és kiegészítsük az orvoslást azzal, ami hiányzik belőle. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy hiányzik belőle az empátia. Meg kell értenünk, hogy hova tűnt, és hogyan tudjuk visszacsempészni.

A financiális paradoxon.

E néhány bekezdéssel sajnos magamra kell haragítanom a Szkeptikus Társaság mellett a gyógyszeripart, és az orvostársadalom jelentős részét is. Az intézményes orvoslást torzító gazdasági megfontolásokat azonban mindenképpen említeni kell, mielőtt pálcát törünk a komplementer gyógyászat felett. A gyógyszeripar befolyását, és a hálapénz torzító hatását mindössze két (szemelvényes, de egyáltalán nem kivételes) saját élménnyel szeretném megvillantani.

A gasztroenterológia szakvizsgám utáni hónapban két független gyógyszercég keresett ugyanazon ajánlattal. (Honnan tudták?!) A gyomor-nyelőcső reflux-betegség gyomortükrözéssel igazolható. Kezelésére a savkötő gyógyszerek egy csoportját (proton-pumpa inhibitor) ajánlja a tudományos evidencia. A szakorvos javaslatára (az akkori finanszírozási rendben) 6 hónapig a TB-kassza finanszírozta a nem olcsó savkötő árának 90%-át. Az üzleti modell egyszerű: ha „véletlenül” refluxot látok, a gyógyszer-javaslatot betegenként kétezer forinttal honorálja a gyártócég. A gyógyszer jól fogy, nem sok mellékhatása van, a közös kassza fizet, mindenki jól jár. Valóban?...Bizonyosan nem csak az üzleti nyomásnak köszönhető, de hazánkban évtizedekig kevés ember távozott gyomortükrözésről reflux diagnózis nélkül. Rendszerint 6 hónap után ellenőrző tükrözését tanácsolták valamiért… A Molnár Lajos nevéhez köthető reform-törekvések nyomán a reflux-üzlet befuccsolt, és a politikust hamarosan bezúzta a húsdaráló – de egyetlen gyógyszercég sem ment tönkre azóta… Igazi baj azonban mégis az, hogy ma is százezernyi honfitársunk él abban a hiszemben, hogy „reflux-betegsége” van, de még senki nem kérdezte meg tőle, hogy mitől szokott fájni a gyomra?

Érthető törekvésünk, hogy tudományos evidenciákkal megalapozott, költséghatékony orvoslást finanszírozzunk. A vastagbélrák szűrése minden evidencia szerint költséghatékonyabb, mint a daganat sebészeti ellátása, ami hatékonyabb, mint az elkésett eset onkológiai kezelése. Nos, szervezett népegészségügyi szűrésre ma semmit nem szánunk, a daganat sebészeti ellátására egy alkalommal cirka félmillió forintot, az elkésett eset onkológiai gyógyszerelésére pedig havonta kétmillió forintot költünk. ... A korai diagnosztikát ma is csak politikai szólam szintjén támogatjuk, és a financiális érdek felülírja a tudományos evidenciát.

hipocrates-refusing-giftA hálapénz kimeríthetetlen témáját egyetlen villanásra kívánom itt citálni. Néhány év kitartó kézműves munka után kevés sebész van, aki pusztán a jól elvégzett munka öröméért operálja kérgesre a tenyerét. Lehetetlen józan döntést hozni egy műtét indikációjában akkor, ha nem pusztán szigorú szakmai szempontokra alapozzuk a műtéti javaslatot.

Osztályos praxisunkban minden évben megfordul beteg, kinek műtéte során olyan szomorú helyzetbe futunk, amit sebészkés már nem gyógyít meg. A tagadás jól ismert mechanizmusa miatt az sem kivételes, hogy egy jó nevű centrumban újabb műtétet kér a beteg. Ami kivételes, hogy egy ilyen műtét segítsen a betegen, és még kivételesebb a sebész, aki képes ellenállni a nyomásnak…

A tudományos orvoslás minden fejlett országban egyre látványosabban finanszírozhatatlan. Hazánkban a gyógyszeripar „promóciója”, és a „hálapénz” mellett is siralmasan alulfinanszírozott. 1994. után a gyógyszerekre fordított kiadásaink tíz év alatt hatszorosára (!) emelkedtek (3) – aminek egyetlen magyarázata van: az intézményes medicina gyógyítás helyett elkötelezte magát a gyógyszerelés mellett. Életre kelt Hofi Géza öreg orvosának óhaja: „A legfontosabb, Gézám, hogy egészség legyen. No meg elég beteg.” Az egészségügy öncélú betegségiparrá silányult, és a tudományos fejlődés nem oldja meg az intézményes orvoslás paradoxonát. Kiutat az kínál, ha a beteg saját kezébe veszi az egészségét, és nem tüneti kezeléshez, hanem problémájának meghaladásához követel orvosi segítséget. Amíg a hivatalos orvoslás ezt nyújtani képtelen, addig a komplementer dzsungelben keresi majd a gyógyírt.

A gyógyulás ergonómiája.

A legkönnyebb ellenállás irányába szeretünk haladni, ezért lehetőség szerint a gyors és egyszerű megoldásokat választjuk. A beteg könnyen elfogad egy panaszait megmagyarázható, megnyugtató, nem halálos „betegséget”, ami 3x1 tablettával karban tartható. Az orvosi javaslat gyakran nem több, mint a valódi problémát megkerülő álkezelés a tünetek elfedésére. Az elviselhetetlen társadalmi elvárás alá préselt orvos (a szemléleti korlát, és financiális nyomás mellett) egyszerű ergonómiai megfontolásból is hajlamos a könnyű megoldást választani, és egy gyors gyógyszeres javaslattal megszabadulni a betegtől.

Jellegzetes mintahelyzet a nyelőcső felmaródással nem társult reflux-tünetcsoport (non-erosiv reflux disease, NERD). A reflux esetek 60-70%-ában a beteg panaszos, de testi patológia nincs. A refluxban megmutatkozó emésztőszervi funkciózavar a stressz-válasz részjelensége, így a panasz megfelelő stressz-kezelő technikákkal (relaxáció, biofeedback, életmód korrekció) 3-4 hét alatt kontrollálható, a megfelelő pszichoterápia pedig feltárja a beteg stressz-mintáját, ezzel az érintett kiléphet a panaszt okozó automatizmusaiból. Az energiaigényes, de valódi problémára fókuszáló megoldásnál ergonómiailag könnyebb a gyomorsavra fogni a panaszokat, és savkötő gyógyszerrel hazaküldeni a beteget. (A gyógyszer placebo hatása 2-3 hónap után szokott elmúlni, és kezdődik a bajkeresés következő felvonása…)

A gyógyulás felelősségviszonyait eltorzító tényezők igazi kártékonysága abból származik, hogy elzárja a beteg előtt a tanulás, fejlődés, „öngyógyítás” útjait. A mindenható tudomány ideája, a betegségipar financiális nyomása és a „rögös út” kerülése mind hozzájárulnak a torz felelősségviszonyok fenntartásához. Az ellentmondásból csak az jelent kiutat, ha a beteg több felelősséget vállal a saját gyógyulását illetően. A „gyógyulni akaró beteg” fogalmát, a gyógyító és pusztító hiedelmeink súlyát csak néhány évtizede kezdi respektálni a tudomány, de azok erejét minden gyakorló orvos ismeri. A kórházi ágyon kiterített beteg, ki a plafont fixálva várja orvosától a gyógyulást – vert helyzetből indul. A gyógyulásában aktív részt vállaló beteg ellenben minden támogatást megérdemel, és ebben kitűnő segítséget kínál a komplementer medicina egy része (melyet később pontosítok).

Panasz és tünet materiális dialektikája.

A panasz az, amit a beteg megél, és a maga módján interpretálni próbál. A tünet az, amit az orvos megfigyelni, észlelni képes a betegből. A tünet a test elváltozásait írja le, vagy a psziché vékonyka, megfigyelhető szeletét: a viselkedést. A panasz azonban a beteg belső világában él, és szemnek láthatatlan. A materiális szemlélet torzításában az orvos kitartóan keresi a testi patológiát, hiszen a panasz mögött lennie kell valamiféle kézzel fogható tünetnek. Ha az első vizsgálat nem mutatja, akkor az orvos elbizonytalanodik, és diagnosztikus tesztek sorozatát indikálja. Az anyagelvű orvos nem talál nyugalmat addig, míg testi magyarázatot nem talál a panaszra. Ha a káprázatos mennyiségű (felesleges, és mint előbb tárgyaltam: potenciálisan kártékony) vizsgálat sem igazol szervi bajt, akkor még egy utolsó lehetőség van a világnézet átmenekítésére: a szerv jól néz ki, de bizonyára rosszul működik. Így születnek a funkcionális betegségek – a materiális orvoslás szorongásoldó álbetegségei. Végezetül, ha még egy jelentéktelen testi működési eltérést sem sikerül igazolni, akkor kénytelen az orvos kimondani, hogy pszichés (mentális) betegségről van szó. (Utána persze rögtön fogat mos, mert a „tiszta” pszichés betegség materiális keretben értelmezhetetlen, de valamit ugye kell diagnosztizálni, ha a beteg nem hajlandó feladni a panaszait…) A testi bajkeresés logikája azt diktálná, hogy a tudomány fejlődésével egyre több, szilárdan megalapozott testi bajt birtokoljon az orvoslás, és szűküljön az a zavaros mentális kategória, melyhez még nem sikerült testi problémát találni. A valóság ezzel éppen ellentétes. Évszázadok óta viszonylag stabil testi „betegség-készletünk” mellett fokozatosan elárasztja az orvostudományt a mentális problémák tengere.

A mentális betegek áradata.

A mentális rendellenességek kórmeghatározó kézikönyve (Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders – DSM) már az ötödik revízióját éli, és teljes fejlődéstörténete során egyre vaskosabbra duzzadt. A nevezéktan és a kritérium-csomagok fejlődésével egyre pontosabb a mentális rendellenességek leírása. Ha jobban körülhatárolunk egy problémát, akkor várhatóan egyre több diagnosztikus kategóriánk lesz, a jobb definíció azonban nem magyarázza a betegségek előfordulási gyakoriságának komoly növekedését. Márpedig a mentális betegség extrém mértékben szaporodik. Olyannyira, hogy ma kellően részletes kikérdezéssel minden egyes ember besorolható néhány DSM kategória alá.

A szűkebb területemhez tartozó emésztőszervi funkcionális rendellenességek (irritábilis bél szindróma, diszpepszia, funkcionális székrekedés, stb.) valamelyikét csaknem minden emberben kimutathatjuk, némelyikben egyszerre többet is. Már akkor is mentális betegségek tömegjárványa körvonalazódik, ha csak a gyomorkorgásról és a székelési szokásokról érdeklődünk. Ha kiterjesztjük a kíváncsiskodást, mindenki kaphat fél tucat mentális bélyeget: szorongás, hangulatzavar, szerhasználat, kényszeresség, alvási-, étkezési-, szexuális zavar, dadogás, figyelemhiány-hiperaktivitás, tanulási zavar. Nos, életre kelt az orvosi zsargon: nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg – és testi betegségeket még nem is kezdtünk keresni. Joggal felmerülhet a kérdés: Ki akkor az egészséges?

A materiális paradigmába szorult orvostudomány az egészség mentális vetületével csak addig jutott, hogy nevet adott a rendellenességek áradatának. Lélektelenül orvosolja a testet, mögötte pedig egyre hatalmasabb árnyék tornyosul: az „érthetetlen” mentális betegségek tömege. A WHO definíciója szerint az egészség több, mint a betegség hiánya - a teljes fizikai, mentális, és szociális jólét állapota. Ebből a felsorolásból az orvostudomány csaknem kizárólag az egészség fizikai dimenziójában könyvelhet el erősen illuzórikus részeredményeket.

„Harc” az egészségért.

Az allopátiás medicina számára a betegség leküzdendő ellenség. Szemléletes példa az antibiotikus kúra, vagy a kemoterápia. A baktériumok elleni csatában minden jel szerint vesztésre állunk, hiszen évtizedek óta alig találtak hatástanilag új antibiotikumot, a régiek újraöltöztetett változatain pedig a baktériumok harsányan nevetnek. Ma kórházainkat minden gyógyszernek ellenálló (multirezisztens) törzsek népesítik be, és soha nem látott súlyosságú, kezelhetetlen fertőzéseket okoznak.

A multirezisztens baktériumok (MACI, MRSA, MECO, ESBL-termelő Klebsiella) ma súlyos napi orvosi problémát jelentenek (4). Az álhártyás bélgyulladás (Clostridium difficile) egy évtizede még legyengült, agyonkezelt idősek járulékos (opportunista) fertőzése volt. Ma életerős, középkorú betegeinket pusztítja el minden terápia ellenére. A nagyobb műtétek előtt rutinszerűen előírt antibiotikum (profilaxis) által lerombolt saját bélflóra (mikrobiom), és a műtéti stressz elég lehet egy súlyos vérmérgezés kialakulásához.

multiresistentAz erősebb pusztítás nagyobb szelekciós nyomást jelent, és a baktériumok láthatóan jól tudják, hogy mit tegyenek ellene. Egyetlen antibiotikus kúra sem pusztítja el az összes kórokozót, csak némi előnyt ad az immunrendszernek, hogy a többit elvégezhesse az a titokzatos, tudományosan megfoghatatlan „öngyógyulás”. Az egysejtű élet ereje, vitalitása nem mérhető a belőle differenciálódott, hierarchikusan fejlett többsejtű emberi szervezet sérülékenységéhez. Jelenleg jó esély látszik arra, hogy az önpusztító gőg hamarosan az utolsó embert is lesöpörje a Föld felszínéről, a baktériumok pedig észre sem veszik majd a kataklizmát – és talán idővel együttműködő közösségbe fejlődnek újra, míg valami differenciált mócsing megint elő nem mászik a vizekből, hogy néhány évmillióval később mindenható tudományról kezdjen álmodozni újra…

A baktériumok kilátástalan pusztítása helyett ígéretesen új koncepció is megjelent: a szőnyegbombázás felfüggesztése, és a kiirtott civil lakosság újratelepítése. Bélfertőzés esetén a kórokozó irtása helyett az új irány: az antibiotikum elhagyása, probiotikum, prebiotikum, és széklet kapszula (5). A személyre szabott, egyedi bélflóra (mikrobiom) helyreállítását célzó kezelés rendkívül hatásosnak tűnik, de ennél is nagyobb jelentősége van, mert szakítást jelent az allopátiás medicinában általános, harcos jellegű megközelítéssel.

A szétszóródott rák kezelésére használt kemoterápia szintén a harcos logika mentén pusztít. A daganat különleges tulajdonságaira célzott, szelektív vegyszerek sem mentesek a toxicitástól, hiszen a ráksejtek mindegyike – a defektív torzulások (dedifferentáció) ellenére - saját anyag. Az onkológia ökölszabálya nem bonyolult: a hatékonyabb kezelés toxikusabb.

A tudományosan igazolt kemoterápiás protokollok természetesen statisztikai túlélést kínálnak, de arról kevésbé szólnak a tanulmányok, hogy az extra hónapokért milyen árat fizet a beteg. Egy FOLFIRI, vagy Gemzar kezelés pusztítása összemérhetetlen egy elviselhető (és kevéssé hatásos) DeGramont sémával, de a protokoll kiválasztásánál alárendelt szempont, hogy a beteg mekkora mérgezést vállal. Ha egyáltalán felmerül ez a tényező, akkor egyedül az orvos aspektusából, nevezetesen olyan formában, hogy egyáltalán mit bírhat ki a beteg.

A rákos sejt jelátviteli és anyagcsere útvonalainak kulcspontjaira célzó biológiai fegyverek (monoklonalis antitestek) egy évtizede még komoly áttörést ígértek, ma azonban súlyos szövődmények, és sikertelen kezelések jelzik: nem ilyen lovat akartunk. A kezelés harcos elve nem változott, így az eredménye sem. A ráksejt túljár a támadó eszén: idővel megtanulja kikerülni a gátolt anyagcsere-útvonalat.

A biológiai kezelés kudarcát, és általánosságban a gyógyszer-fejlesztés ellentmondásait jól példázza a kétes értékű Avastin kúra. (6) Az áttétes emlőrák, vagy vastagbélrák előrehaladását lassítja a kezelés (progress free survival), azonban a teljes túlélésre (overall survival) nincs érdemi hatása. (Az Avastin által akadályozott érképződés átmenetileg lassítja a rák növekedését, később azonban a daganat "metabolikus stratégiát vált", és oxigén hiányában is gond nélkül nő tovább.) Könnyedén érthető ebből, hogy a vegyszer engedélyeztetésére kipréselt tanulmányok miért a „lágy végpontot” vizsgálják teljes túlélés helyett... És van még valami, amit az Avastin kúra bevezetésekor kevés onkológus szokott elmondani. A tanulmányokban részvevők halálig kapják a szert, hogy sikerüljön igazolni az esetleges túlélés javulást. A gyakorlatban azonban amikor a horribilis összeget felemésztő kúra ellenére utóbb mégis előre halad a betegség, akkor megszűnik a kezelés finanszírozása, és abba kell hagyni a terápiát. Keveset mesélnek az onkológusok arról, hogyan viselkedik ekkor a nyomás alól felszabadult daganat…

A rák elleni küzdelem a mai napig a biológiai paradigma egyik legszomorúbb kudarca. Könyvtárnyi részletet ismerünk a rákos átalakulás lépéseiről, (elméletileg) teljes génprofilt képesek vagyunk készíteni a betegről, de minden erőfeszítésünk ellenére sem ismerjük a rák magyarázatát, így a valódi kezelését sem. Elképesztő mennyiségű intellektuális energiát fektettünk a részletek feltérképezésére, de – semmi nyoma, hogy ezzel közelebb jutottunk volna a probléma megértéséhez.

Talán időszerű lenne újra felmérnünk az „ellenség” erejét. A tüdőrákos sejt „életereje”úgy viszonyul a tüdőhöz, mint baktérium a differenciált többsejtűhöz. A rákos sejt egyszerűbb, alacsonyabban strukturált, de éppen ezért mérhetetlenül nagyobb vitalitással bír, mint a differenciált sejtek finoman szabályozott együttműködéséből felépült, komplex, de sérülékeny gazdaszervezet. Az egészséges tüdő működéséhez az összes sejtalkotó minden tudását kell integrálni és összehangolni, de ebből adódik a csodálatosan bonyolult szerv sérülékenysége is. Ha valamelyik sejtalkotó kivonul az integrációból, regresszióba vonul (dedifferentálódik), akkor egyszerű, durva életereje könnyedén legyűri a komplex szerv (és gazdájának) igényeit. (Egy friss tanulmány nem a mutációk okozta regressziót, hanem a szervekben meglapuló őssejtek elsődleges hibáját erősíti meg (7). A mindenre alkalmas őssejt, és a "lehetőségeinek" nagyrészéről lemondott, differenciált sejt erőviszonyain ez mit sem változtat.) A fejlődésbiológia erőteljesen azt sugallja, hogy a rákot nem lehet nyers erőszakkal legyűrni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ismerek egyetlen komplementer gyógymódot sem, mely többet ígérhetne a rákbetegnek, mint korszerű sebészet, és onkoterápia. De jól ismerem a sebészet korlátait, és az onkológiai kezelés ellentmondásait. Az antibiotikus harc tanulságai, a daganatos sejt és a beteg ember erőviszonyainak ismerete, a rák elleni csata kilátástalansága mind arra intenek, hogy nyitott maradjak újabb megközelítések felé. A legkevesebb, amit elmondhatok a betegemnek, hogy ne várja pusztán a sebésztől vagy onkológustól a gyógyulását. Komplementer aspektusból a betegség életfeladat, melyet leküzdeni nem lehet, csak meghaladni. E szemlélet elvi lehetőséget nyújt arra, hogy a megvadult rákos klónt megszelídítse, kontrollálja, és reintegrálja a gazdája. A daganatos beteg pszichoterápiája ezt a folyamatot segíti, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy javítja a túlélést. A meglepő az, hogy mennyire alábecsüli, és elhanyagolja az orvoslás e lehetőséget. A 45 éves, korai emlőrákkal kezelt nők halálozásának esélye csaknem tízszeresére (!) emelkedik, ha depresszió sújtja őket. (8) A veserákos beteg túlélési esélye 3 év alatt felére zuhan, ha nem csökkentik a stressz-szintjét.(9) Az intézményes medicina szomorú nemtörődömséggel kezeli ezeket a döbbenetes adatokat.

Nem hiszem, hogy a pszichoterápia, vagy a komplementer medicina bármelyik ígéretes próbálkozása lecserélheti az allopátiás orvoslás eszköztárát. De a pszicho-onkológia eredményeinek ismeretében meggyőződésem, hogy kimerítő tudományos értékelés helyett ívben szemétre hajítani mindent, ami (esetleg még) nem leigazolt hivatalos gyógymód: szűk látókörű botorság. A pszichoterápia ma nem rutin része az onkológiai ellátásnak, és az intézményi struktúra, finanszírozás valamint személyi feltételek hiányában teljes illúzió lenne ezt akár csak megcélozni is. Ha (túlzó leegyszerűsítéssel) a komplementer gyógyászat hatékony részét egyszerűen „utcai” pszichoterápiának tekintem, akkor már tehet valami olyat a betegért, amit az intézményes medicina soha nem fog tudni felvállalni. Amikor pedig az orvostudomány oldaláról többet tenni már nem tudok, kötelességem bátorítani minden szóba jöhető kiegészítést a tudományos orvoslás MELLÉ, ami segíthet meghaladni a betegséget.

Összefoglalás.

A tudományos orvoslás páratlanul hatékony, de a mögötte lapuló materiális-redukcionista világkép lélekromboló. A testre fókuszáló terápia a mentális problémák járványát provokálja – mentális egészség nélkül pedig nincs egészség. A mindenható tudomány képzete, a financiális nyomás és a legkönnyebb út felé terelő dinamika az egészségügyet betegségiparrá torzítja, súlyosan kártékony túlkezelést eredményez, és elzárja a beteg elől a gyógyulás nélkülözhetetlen elemét: a fejlődést.

A beteg egész-ségét, belső élményeit, elme és test oszthatatlan egységét támogató holisztikus szemlélet a szuverenitást, fejlődőképességet, öngyógyulási készséget hangsúlyozza, és visszaadja a betegnek a gyógyulás felelősségét. Az integráló jellegű holisztikus szemlélet kiutat kínál a redukcionista paradigma számos ellentmondásából. A komplementer gyógyászat hiteles szegmentuma nem vetélkedni kíván az intézményes medicina lehetőségeivel, hanem kiegészíti a mentális fejlődés aspektusával, amit az empirikus szkepticizmus irányába torzult tudományos orvoslás jelenleg egyre kevésbé tud nyújtani. A kiegészítés nélkülözhetetlen, mert:

„Eddig az ember magával a természettel küzdött;
mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” (Gábor Dénes)
............................

A következőkben körülhatárolom az alternatív/komplementer gyógyászat hiteltelen, korlátozást érdemlő megnyilvánulásait. Megmutatom, hogy milyen metodikai hiba miatt nem sikerül számos tanulmányban kimutatni a komplementer gyógyászat hatékonyságát, és helyettük alkalmas biostatisztikai megközelítést tanácsolok. Felhívom a figyelmet arra, hogy a komplementer gyógyászat egy része még akkor is lehet HITELES, ha semmi nem igazolja, hogy hatékony. Végezetül javaslok néhány kezdeti lépést e kaotikus piac minőségbiztosítása felé. (Folyt. köv.)

Hivatkozások.

  1. Sérelemdíj
  2. A tudományos orvoslás pusztításáról.
  3. OEP adatok a gyógyszerkiadásainkról.
  4. OEK: Az antibiotikum rezisztencia változásának irányai Európában.
  5. A hasmenés kezelése széklet pirulával. Orvostovábbképző Szemle Online,  2013.10.13.
  6.  Sharma S,P: Avastin Saga Reveals Debate Over Clinical Trial Endpoints. J Natl Cancer Inst (2012) 104 (11):800-801
  7. A rákkockázat jelentős része puszta véletlen.
  8. Vodermaier et al.: Prospective associations of depression with survival: a population-based cohort study in patients with newly diagnosed breast cancer. Brast Cancer Res Treat, 2014 Jan;143(2):373-84
  9.  Cohen L et al: (2012) Depressive Symptoms and Cortisol Rhythmicity Predict Survival in Patients with Renal Cell Carcinoma: Role of Inflammatory Signaling. PLoS ONE


Országos vastagbélrák szűrés. Óvatos öröm.
Kelt: 15 március 2017, 09.46
Rovat: Politika és közélet blog
Országos vastagbélrák szűrés. Óvatos öröm.
A hírek szerint 2018-tól végre tényleg elindul hazánkban is a népesség-szintű, központi behíváson alapuló, szervezett vastagbélrák szűrés. Miutá...
Magánorvoslás a magyar egészségügyi útvesztőben.
Kelt: 26 február 2017, 21.30
Rovat: Politika és közélet blog
Magánorvoslás a magyar egészségügyi útvesztőben.
Politikai üzenetekkel ritkán terhelem a szakmai jellegű vastagbél oldalt, bár meglehetősen sarkos véleményem van a rothadó magyar közéletről, és a m...
ÁRVÁLTOZÁS!
Kelt: 02 január 2017, 09.52
Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
ÁRVÁLTOZÁS!
Kedves Betegeim! A rezsicsökkentés sajnos nem gyűrűzött be a rendelésemre, ezért 2017. januárjától emelek a szolgáltatási árakon. A meglepetések e...
A 100 legjobb magyar orvos. Vagy mi.
Kelt: 08 július 2016, 14.59
Rovat: Politika és közélet blog
A 100 legjobb magyar orvos. Vagy mi.
"Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának." (Woody Allen) Tegnap régi ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy szerepele...
Mi az a proktológia?
Kelt: 01 május 2016, 06.55
Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
Mi az a proktológia?
A proktológia: a végbéltájék problémáival foglalkozó orvosi szakterület. A témakör illusztrálására ma találtam egy rendkívül beszédes illusztr...
Vastagbélrák, és élelmiszeripar.
Kelt: 29 január 2016, 16.00
Rovat: Egész-ség, filozófia
Vastagbélrák, és élelmiszeripar.
Hazánkban évente mintegy 8.000 új vastag- és végbélrákos megbetegedés fordul elő. A vastagbélrák mindkét nemben a harmadik leggyakoribb daganat, é...
Előadás: Test és psziché a rák gyógyításában.
Kelt: 09 november 2015, 17.59
Rovat: Egész-ség, filozófia
Előadás: Test és psziché a rák gyógyításában.
Szeretettel várunk mindenki. Belépő ára: egy mosoly....
Milyen volt a sebészeten?
Kelt: 20 október 2015, 16.43
Rovat: Webnapló-általános
Milyen volt a sebészeten?
Kedves egykori betegeim! Egy leendő diplomás ápolónő keresett fel a kéréssel, hogy segítsek anyagot gyűjteni dolgozatához. Vastag-, és végbéldagana...
Gouranga - azaz: légy jól!
Kelt: 20 október 2015, 15.50
Rovat: Webnapló-általános
Gouranga - azaz: légy jól!
Daganatos betegek mentálhigiénés, szichés támogatására induló ingyenes csoportok Békéscsabán. Őszintén ajánlom a Gouranga Egyesület által szervez...
Vastagbél.hu - hamarosan mobilon is.
Kelt: 22 augusztus 2015, 05.11
Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
Vastagbél.hu - hamarosan mobilon is.
Tisztelt olvasóim! A vastagbel.hu oldal története során egyre több érdeklődőt vonz, és kifejezetten meglepőnek tartom, de mindenféle SEO (Search Engi...
A végbélrák vicces dolog. (Haldane szerint.)
Kelt: 27 július 2015, 20.26
Rovat: Vegyes
A végbélrák vicces dolog. (Haldane szerint.)
J.B.S. Haldane evolúciós biológus végbélrákban szenvedett, és a történetét 1964-ben rímekbe szedve örökítette meg. Nem állom meg, hogy ide ne cit...
A krónikus emésztőszervi fájdalom.
Kelt: 12 július 2015, 12.05
Rovat: Egész-ség, filozófia
A krónikus emésztőszervi fájdalom.
Az orvosilag nehezen érthető, visszatérő emésztőszervi fájdalom idegrendszeri hátterét, és annak kezelési lehetőségeit boncolja az alábbi előadás...
Napi útravaló.
Kelt: 28 január 2015, 19.02
Rovat: Napi útravaló
Napi útravaló.
 Az inger és válasz között mindig találni teret. Ebben a térben rejtezik a hatalom, mellyel dönthetünk válaszunkról. A válaszunkban lapul a sza...
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (3.)
Kelt: 12 január 2015, 21.47
Rovat: Egész-ség, filozófia
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (3.)
A második részben leszedtem a keresztvizet a gyakorlati orvoslásról, mely évtizedek óta a kenyerem adja. Most elégtételt kínálok a tudománynak, de f...
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (2.)
Kelt: 03 január 2015, 17.37
Rovat: Egész-ség, filozófia
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (2.)
A biomechanikus orvoslás ellentmondásai. Az előző írásban kifejtettem, hogy a miért korszerűtlen fél évezred tudományos eredményeivel a hátunk mög...
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (1.)
Kelt: 27 december 2014, 10.57
Rovat: Egész-ség, filozófia
A komplementer gyógyászat: az orvostudomány kiegészítése (1.)
(Első rész.) Miért hoz oly’ kevés örömet e nagyszerű tudomány, mely munkát spórol, és könnyű élethez segít? Az egyszerű válasz ennyi: Mert...
Az orvostudomány korlátairól.
Kelt: 14 december 2014, 18.53
Rovat: Egész-ség, filozófia
Az orvostudomány korlátairól.
„Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem.” (rés...
Gondolatok orvoslásról és gyógyításról.
Kelt: 11 december 2014, 21.02
Rovat: Egész-ség, filozófia
Gondolatok orvoslásról és gyógyításról.
(A cikk pdf formában) Az orvos kezel, a természet gyógyít. (Gaius Petronius Arbiter) Boldogkői professzor úr sarlatán-vadászata évek óta borzolja a ...
Laktóz (tejcukor) érzékenység - avagy a boci bosszúja.
Kelt: 26 június 2014, 09.28
Rovat: Egész-ség, filozófia
Laktóz (tejcukor) érzékenység - avagy a boci bosszúja.
Az orvosegyetem évei során egyszer vittek bennünket üzemlátogatásra, mely történetesen egy tejgyár volt. Sokáig nem ittam tejet utána, bár a trauma a...
A kontaminált vékonybél maszlag.
Kelt: 24 június 2014, 18.12
Rovat: Egész-ség, filozófia
A kontaminált vékonybél maszlag.
Ha megmagyarázhatatlan emésztőszervi panaszokra kell álbetegségeket kreálni, akkor az orvostudomány leleménye határtalan. Akinek az irritábilis bélbet...
A gyulladásos bélbetegség genetikai mítosza.
Kelt: 14 június 2014, 19.00
Rovat: Egész-ség, filozófia
A gyulladásos bélbetegség genetikai mítosza.
A minap két Krisna-tudatú beteg fordult meg nálam. Egyikük a gyulladásos bélbetegség legsúlyosabb klinikai formájában (toxikus megacolon) szenvedett n...
Frissítő fuvallat az orvosképzésben?
Kelt: 05 június 2014, 12.16
Rovat: Egész-ség, filozófia
Frissítő fuvallat az orvosképzésben?
Az előző blog-bejegyzésekben feltettem két diasort, melyek a Szegedi Egyetem Általános Orvosi Karán elhangzott két előadás vázlatát tartalmazzák: A...
Nehezen emészthető problémák.
Kelt: 08 május 2014, 08.09
Rovat: Egész-ség, filozófia
Nehezen emészthető problémák.
A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Magatartástudományi Intézete által szervezett, "A pszichoszomatikus-Integratív medicina elmélete és gy...
Az emésztőszervi fájdalom fantoma.
Kelt: 24 április 2014, 08.25
Rovat: Egész-ség, filozófia
Az emésztőszervi fájdalom fantoma.
A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Magatartástudományi Intézete által szervezett, "A pszichoszomatikus-Integratív medicina elmélete és gyak...
Alváz- és üregvédelem.
Kelt: 19 március 2014, 09.32
Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
Alváz- és üregvédelem.
Valahányszor erősen szomatizáló beteg keres fel, eszembe jut egy hirdetés, melyet hónapokkal ezelőtt megfogalmaztam, de végül soha nem adtam fel: Alvá...
Mai kép: fázis tranzíció.
Kelt: 20 január 2014, 08.19
Rovat: Napi útravaló
Mai kép: fázis tranzíció.
A FINA úszó VB-ről, Barcelonából származó felvétel címe: fázis átmenet. Különösen annak lehet insipráló, aki tanulmányozta Ilya Prigogine munk...
Kólából minőségi zene.
Kelt: 15 január 2014, 09.13
Rovat: Zene, színház és mozi
Kólából minőségi zene.
A Coca Cola talán egyetlen építő jellegű hozománya a cég által 2008-ban, Pakisztánban felépített Coke stúdió, ahol ismert és kevésbé ismert helyi...
Miért halt meg Paul Walker HALÁLOS IRAMBAN?
Kelt: 08 december 2013, 20.54
Rovat: Egész-ség, filozófia
Miért halt meg Paul Walker HALÁLOS IRAMBAN?
Mert a való élet nem movie. (Paul Walker és James Dean emlékére - Erdős Alpár tollából:) ...
Orvostudomány és pszichológia szintézise: a boltív kép oldala.
Kelt: 12 november 2013, 19.50
Rovat: Egész-ség, filozófia
Orvostudomány és pszichológia szintézise: a boltív kép oldala.
A pusztán testi-anyagi keretek közé szorított orvostudomány elérkezett saját határaihoz. A pszichológia ezenközben tudománnyá érett. A két folyamat...
Egyetemre vonul az ellenkultúra???
Kelt: 08 október 2013, 18.05
Rovat: Egész-ség, filozófia
Egyetemre vonul az ellenkultúra???
Szívmelengető és egyben demesztő hírt kaptam ma. A Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, egykori évfolyamtársam kerese...
A szíriai válság margójára.
Kelt: 11 szeptember 2013, 19.45
Rovat: Politika és közélet blog
A szíriai válság margójára.
A politika meglehetősen kevéssé érdekel. A világpolitika hozzáértői szerint e hetekben dől el, hogy az USA Irak és Afganisztán után vajon Szíriát i...
Napi útravaló: megbocsátás és gyógyulás.
Kelt: 21 augusztus 2013, 08.09
Rovat: Napi útravaló
Napi útravaló: megbocsátás és gyógyulás.
"Talán nem tudjuk, hogyan kellene megbocsátani, talán még nem is akarunk igazán. De maga a tény, hogy egyáltalán hajlandóak vagyunk megbocsátani - az e...
Napi útravaló: A tudomány becsületes szolgája.
Kelt: 06 július 2013, 20.37
Rovat: Napi útravaló
Napi útravaló: A tudomány becsületes szolgája.
A tudomány meg nem alkuvó szolgája, aki becsületesen végigjárja az utat, legfeljebb nagyobb kerülőt tesz, míg elérkezik a felismeréshez, hogy minden...
Könyvajánló. Áldás és állhatatosság.
Kelt: 17 május 2013, 19.06
Rovat: Egész-ség, filozófia
Könyvajánló. Áldás és állhatatosság.
Spiritualitás és gyógyulás - Treya Killam Wilber élete és halála. Élni és meghalni ezernyi módon lehet. De élni és meghalni egyféle módon érdemes...
A tudatos fogyókúra.
Kelt: 24 március 2013, 22.51
Rovat: Egész-ség, filozófia
A tudatos fogyókúra.
Miben rejlik a túlsúly makacssága? A felesleges kilókkal hadakozó gyakran évtizedekig kilátástalan küzdelmet vív kalóriákkal, éhséggel és bűntuda...
Cipő halála - és szinkronicitás.
Kelt: 12 március 2013, 16.06
Rovat: Zene, színház és mozi
Cipő halála - és szinkronicitás.
A Republic hangja tovább indult. Szomorú hír ez mindenkinek, akit nosztalgikus emlékek, érzelmi szálak fűznek a zenekarhoz. Cipő populáris dallamokba cs...
Mi a baj a medicínával?
Kelt: 07 március 2013, 11.47
Rovat: Egész-ség, filozófia
Mi a baj a medicínával?
A 17-18. századi tudományos fordulatban gyökerező "modern" orvoslás utóbb végzetesnek tűnő tévedésre épül: szétválasztotta testet és szellemet. E...
Napi útravaló: Paradoxon.
Kelt: 23 február 2013, 13.56
Rovat: Napi útravaló
Napi útravaló: Paradoxon.
Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk.Szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.Többet költ...
Napi útravaló - az igazság.
Kelt: 22 február 2013, 11.16
Rovat: Napi útravaló
Napi útravaló - az igazság.
Kétféle igazság létezik. A felszínesebb típusban az igaz állítás ellentéte hamis. A mélyebb típusban az igaz állítás ellentéte egyaránt igaz. (N...
A siker záloga: a helyes célkitűzés.
Kelt: 04 február 2013, 08.20
Rovat: Napi útravaló
A siker záloga: a helyes célkitűzés.
Vendégkönybemben ma valaki úgy fogalmazott: folyamatban van élete rendbe tétele. Elgondolkodtam, mit is jelenthet ez a folyamat. Ha nem vigyázunk, akkor a ...
Irritábilis bél, biofeedback és pszichoterápia.
Kelt: 24 január 2013, 20.17
Rovat: Egész-ség, filozófia
Irritábilis bél, biofeedback és pszichoterápia.
Orvosi kongresszuson meglehetősen régóta nem szerepeltem tudományos előadással. A hétvégén megtettem, és miközben a hallgatóság arcain tükröződő...
Békés Karácsonyt!
Kelt: 21 december 2012, 12.01
Rovat: Vegyes
Békés Karácsonyt!
"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé...
Holografikus univerzum és barkoba.
Kelt: 20 december 2012, 22.16
Rovat: Egész-ség, filozófia
Holografikus univerzum és barkoba.
A barkoba-játék működés közben leplezi le a holografikus tudatot. Hogyan? Kaliforniai kutatók a minap publikáltak egy vizsgálatot, melyben azt próbál...
A merevedési zavar.
Kelt: 27 november 2012, 20.40
Rovat: Egész-ség, filozófia
A merevedési zavar.
A merevedési zavar járvány. Gyógyszere nem a Viagra vagy Cialis, hanem a bátor önvizsgálat. ...
Végbélrepedésre: szike helyett medencefenék torna.
Kelt: 24 október 2012, 20.34
Rovat: Egész-ség, filozófia
Végbélrepedésre: szike helyett medencefenék torna.
A krónikus végbélrepedés elfogadott sebészi megoldása a végbél záróizomzatának részleges átvágása. A kőbaltás módszer rutinszerű alkalmazá...
Korunk hisztériája: az irritábilis bélbetegség.
Kelt: 18 október 2012, 12.52
Rovat: Egész-ség, filozófia
Korunk hisztériája: az irritábilis bélbetegség.
A funkcionális bélbetegek 44 százaléka korai éveiben szexuális vagy fizikai erőszak elszenvedője volt. (Ref.) A döbbenetes tanulmányt két évtizede pu...
Végbélrepedés: gyilkosan fáj, de nem öl!
Kelt: 11 szeptember 2012, 10.39
Rovat: Egész-ség, filozófia
Végbélrepedés: gyilkosan fáj, de nem öl!
Egy balesetes széklet alkalomadtán tör-zúz, repeszt. Az éles, dermesztő fájdalom órákig kitart, majd lassan csillapodik. Azonban közeleg a következő ...
Megszűnt a webgaléria.
Kelt: 29 augusztus 2012, 08.43
Rovat: Rendelés, weboldalak, változások
Megszűnt a webgaléria.
Oldalaimra ismételten visszalátogató vendégeimnek talán feltűnhet: megszűnt a "vastagbél webgaléria". A sebészet, proktológia, endoszkópia beavatkoz...
Megfosztottak doktori címemtől...
Kelt: 28 június 2012, 17.40
Rovat: Vegyes
Megfosztottak doktori címemtől...
A minap úgy jártam, mint Schmitt Pál: megfosztottak doktori címemtől. Az elégedetlen beteg, aki lefestette névtáblámon a hivalkodó „dr” előtagot,...
Hálapénz.
Kelt: 28 június 2012, 07.29
Rovat: Politika és közélet blog
Hálapénz.
Ritkán politizálok, de most kivételt teszek. A napokban hatályba lép az egészségügyi kormányzat legújabb szánalmas rendelete a hálapénz témaköréb...